Képzeljük el, hogy sétálunk az erdőben és meglátunk egy őzet. Gyönyörű és láthatóan barátságos, olyannyira, hogy megengedi, hogy közel menjünk hozzá és megsimogassuk. De ha hazavinnénk és ketrecbe zárnánk a saját örömünkre, elvennénk tőle mindent, ami számára értékes. Hasonlóképpen, ha úgy tekintünk szeretteinkre, mint amiket birtokolhatunk, pontosan ez lehet az oka annak, hogy elveszítjük őket.
Senki sem tárgy, amit birtokolhatunk
Ha a birtoklással az a célunk, hogy a lehető leghosszabb időre magunk mellé láncoljunk egy másik embert, tudnunk kell, hogy ezt valójában a szeretet, gondoskodás és jó példa útján tudjunk elérni. Ha úgy nézünk rájuk, hogy a „miénkek”, foggal-körömmel kapaszkodva beléjük, elő fogja csalogatni a belénk kódolt szabadság utáni vágyat és épp az ellentétét fogjuk elérni annak, amit szerettünk volna.
Ne a saját érdekeink vezessenek, hanem a másik jóléte, így sokkal mélyebb lesz a kapcsolat közöttünk és a másik ember is ugyanarra fog vágyni, mint mi: együtt tölteni minél több időt.
Senki sem a mi tulajdonunk örökre
Azt gondoljuk, a házasság és a gyermekünk „összeköt” minket egy papír vagy a vérkötelék által. Ez illúzió. A valóságban az emberi kapcsolatok olyan szintű ápolást igényelnek, mint mondjuk a virág, amit cserépben gondozunk a nappaliban. Ha csak birtokoljuk, de nem foglalkozunk vele, egyszerűen elpusztul. Ugyanígy működnek az emberi kapcsolataink is!
Értékeljük, amíg tart
Senki sem a miénk örökre. Ehelyett értékeljük a szeretteinket, amíg velünk vannak. Adjunk nekik szeretetet, ne pedig bilincseket. Így maradhatnak mellettünk szabad akaratukból. A boldog párkapcsolat és családi kapcsolatok titka nem a birtoklás, hanem az egymás iránti tisztelet és megbecsülés. Éljük meg a pillanat örömét velük, ne pedig a jövőtől való félelmünket!
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
- Ez hülyeség, a gyerekem az „enyém”, én szültem, én nevelem!
A gyermekünk nem egy bútordarab, amit az IKEA-ban vettünk. Ő egy ember. Szülőként az a feladatunk, hogy segítsük a fejlődését, függetlennek és önállónak kell nevelnünk őt, hogy később is, amikor mi már nem leszünk az életében, meg tudjon állni a saját lábán.
- Mit tegyek, ha a szüleim birtokolnak, és nem adják meg nekem a szabadságot, amire szükségem van?
A nyílt, de szeretetteljes kommunikáció a kulcs. Magyarázd el nekik, miért van szükséged a szabadságra. Légy türelmes és kitartó, mert nem fogják egyetlen párbeszéd során megérteni.
- Mit tegyek, ha a párom birtokolni akar engem?
Nyíltan beszélj vele arról, hogy a bizalom a párkapcsolatok egyik alapillére. Ha sikerül felépíteni a bizalmat, a szabadságot is ki tudod harcolni magadnak. Magyarázd el neki, miért nem egészséges ez a hozzáállás. De légy türelmes, hiszen egy birtokló embernek idő kell, amíg megérti. Légy megértő, mert valószínűleg olyan családból származik, ahol ez természetes, vagy az előző párkapcsolataiból hozza ezt a rossz szokását. Meg kell értetni vele, hogy te nem az exe vagy az anyja vagy – mindezt szeretetteljesen!
- Hogyan neveljem gyermekemet úgy, hogy ne érezze magát birtokoltnak?
Adj neki fokozatosan minél több szabadságot a saját döntések meghozatalára. Hallgasd meg a véleményét, és vondd be a családi döntésekbe is. Engedd, hogy hibázzon és ne büntesd meg érte, hanem beszéljetek arról, hogy mit tanult belőle.
- Mi a különbség a szeretet és a birtoklás között?
A szeretet tiszteletteljes, a másik jólétére összpontosít. A birtoklás önző vágy, hogy a másik azt tegye, amit mi akarunk.
Sikert és boldogságot: