Egészség

Ismered az érzést, amikor ebéd után megkívánsz valami finomat? Vagy napközben, evések között? Vagy este, filmnézés közben? Rengeteg trükk, tipp, megoldási javaslat létezik ezekre, de számomra egyik sem vált be. Kivéve ezt a legutóbbit, amit a napokban próbáltam ki.

A suliból egyenesen dolgozni mentem, ahol reggel 6-kor kezdtem. Ez 24 éve volt és még mindig korán kelek. Megszoktam? Lehet. Megtehetném, hogy addig aludjak, amíg kedvem tartja, mégis úgy döntöttem, maradok a korán kelés mellett. Miért és hogyan? Íme.

A 21. század embere úgy el van tévedve, mint Pinokkió anyák napján: egy vagyont költ a tévére, ami akkora, hogy az ember nyaki sérvet kap, mire megnéz egy filmet, de sajnálja a pénzt egy jó minőségű matracra, és aztán csodálkozik, hogy miért fáradt egész nap. A válasz pedig egyértelmű: mert bámulja a böhöm nagy tévéjét, aludni pedig nem tud, mert a rugók túl erősen masszírozzák a csigolyáit.

Még a nyáron történt, hogy a párommal repülővel utaztunk, és a légiutaskísérők szendvicseket és vizet osztogattak az utasoknak. Ilyenkor rendszerint mi lemaradunk kajáról, mivel vegetáriánusok vagyunk. Nagy meglepetésünkre azonban ránk is gondoltak és készültek hús nélküli változattal is. Feltűnt viszont valami…

A bevásárlóközpont parkolójában álltam az autó mellett, kezemben az ablakmosó folyadékkal. Nagyjából egy-két másodperc múlva a löttyöt a csomagtartóba tettem, majd beszálltam az autóba. A következő bekezdésben leírom, hogy mi minden pörgött az agyamban eme röpke egy-két másodperc alatt.

Ha ezt olvasod, biztosra veszem, hogy szorongtál már. Ha egyáltalán rájössz, hogy szorongsz, és megoldást keresel rá, feladod, mielőtt bármihez is kezdenél. Mert ha hallgatsz a népszerű tanácsokra, akkor ezt kellene tenned: meggyújtasz egy hibiszkusz illatú gyertyát, beteszel valami nyugtató zenét, bekapsz egy rágót, mosolyogsz, egy lábra állsz, szív alakban feltartod a kezeidet, behunyod a szemed és másfél órás, mély meditálásba kezdesz. Mi lenne, ha egyszerűbben kezdenénk?