Az, hogy valaki ma ott van melletted, semmit nem mond arról, hogy holnap is ott lesz. A holnapért minden egyes nap tenni kell valamit. És ez nem valami romantikus közhely – inkább egy elég kellemetlen igazság, amit a legtöbben akkor szoktak megtanulni, amikor már késő.
Te tudod, mi az adó, és mire és mennyit és hova és mikor kell befizetni? És tudod, mi az a költségvetés? És mi az osztalék és ki jogosult rá? Számtalan olyan igazán fontos dolog van, amit az életben nagyon fontos lenne ismerni, mégsem tanítják az iskolában.
Van egy furcsa jelenség: ugyanaz a két szó – „igen” – néha sokkal jobban fáj, mint egy határozott „nem”. Nem azonnal. Hanem később, amikor már benne vagy. Mert a rossz igen nem csak egy válasz. Hanem egy csendes elköteleződés valami mellett, ami közben észrevétlenül elvesz tőled mást.
A ring sarkában állsz. A reflektor a másik srácot követi, a közönség az ő nevét skandálja. Te meg ott vagy kopott kesztyűben, és valahogy senki nem számol veled. Furcsa érzés. Kicsit sért, kicsit felszabadít.
Hajnali fél hatkor már a laptop előtt ülsz, mert „most kell lecsapni” az ötletre. Vagy: ugyanannál a projektnél három év után is csiszolod a részleteket, miközben mások már rég továbbálltak. Az elsőhöz energia kell. A másodikhoz gerinc. Melyik vagy te?
Volt már olyan napod, amikor este hazaértél, ledobtad a táskád, és arra gondoltál: „Hullafáradt vagyok, mégsem vagyok semmivel sem előrébb, mint tegnap!” Nem fáradtság volt. Inkább az a furcsa, üres érzés, hogy ment a pörgés, mégsem mozdult semmi. Itt szokott becsúszni a nagy félreértés. Hogy ha még többet dolgozol, akkor majd valami történik. Előléptetés, elismerés, pénz, nyugalom. Bármi. Csakhogy a valóság sokszor az, hogy csak egyre mélyebb árkot ásol – rossz helyen.
Van egy fura csapda az életben. Évekig keresed, miben vagy jó, közben meg lehet, hogy már rég csinálod. Csak nem veszed komolyan. Mert ami könnyen megy, arra legyintesz: „á, ez semmi”. Spoiler: másoknak nagyon nem semmi.
Vasárnap estefelé van, még világosság, de már romlik a kedved. Nem történt semmi. Nem szólt rád senki. Egyszerűen csak eszedbe jut a holnap. Ha ilyenkor a gyomrod kicsit összeugrik, az nem a pizza volt. Hanem a munkád.