„Az összeomlás szélén vagyok. Segítségre lesz szükségem! Napi szinten küzdök a fennmaradásért és nagyon vágyok egy társra, kivel támogatnánk, megértenénk, szeretnénk egymást. Szerintem ez a görcsös akarás látszik rajtam és ezért nem tudok társat találni, ezért csökken az önbizalmam, és az ördögi kör kezdődik elölről” – részlet egy olvasóm nekem címzett leveléből. Ha te is hasonlóképpen érzel, olvass tovább.
Kategória:
Önbizalom
Ha te is olyan ember vagy, akit gyakran megbántanak mások, talán ideje megfogadnod az alábbi tanácsot.
Nem érzed, hogy a főnököd, a munkatársaid, a barátaid vagy éppenséggel a családod értékelne téged? Úgy tűnik, hogy biztosra vesznek téged és mindent, ami veled jár?
Tudtad, hogy az önbizalmad a saját magaddal folytatott beszélgetések miatt romlik meg? Gondolj bele: ha úgy beszélnél egy barátoddal, ahogy néha magaddal beszélsz, lennének még barátaid?
Négy olyan ember van az életemben, akikkel szinte mindig önmagam lehetek – a feleségem és a lányaim. A minap sétáltam a városban a lányaimmal és rám jött a szokásos bohóckodás. A lányaim meg érdekes módon nem vettek részt benne, hanem eltávolodtak, és azt mondták – viccelődve – „nem tudjuk, ki ez az idegen…”.
Egy csúnya szakítás, a munkahely vagy egy szeretett személy elvesztése – csak néhány olyan példa, ami bárkit a padlóra küld – de nem kell ott maradnunk, fel lehet, sőt fel kell állnunk, mert az élet megy tovább. Ma elmondom, hogyan.
Jim Carrey amerikai színész egyik idézetét olvastam az imént, s miután jót nevettem, arra jöttem rá, hogy bár vicces, óriási igazság van benne. Így szól az idézet: „Mielőtt azzal diagnosztizálnád magad, hogy depressziós vagy, netán alacsony az önbizalmad, vizsgáld meg, hogy valójában nem-e egyszerűen csak annyi a gond, hogy csupa seggfejjel vagy körülvéve.”
Voltál már úgy, hogy azt gondoltad, ez már túl sok nekem, de nem mondtál semmit, mert mindenki más „benne volt”? Ez az az önszabotáló szokásunk, amibe nap mint nap mindannyian beleesünk.