Ahhoz, hogy az életünk lehető legjobb változatát élhessük, ki kell jönnünk a kényelmi zónánkból és meg kell tennünk olyan dolgokat, amit azelőtt nem próbáltunk. Az ismeretlentől azonban ösztönből tartunk, s hacsak nem megyünk szembe ezzel az érzéssel szándékosan, pontosan ez lesz az, ami korlátok közé fog szorítani bennünket. De hogyan legyünk bátrak? Hogyan tegyük meg pontosan azt, amitől félünk?
Gondolkodtál már azon, hogy normális vagy-e? Én igen. Többször is. És mindig arra jöttem rá, hogy nem, nem vagyok normális.
Sokszor megtorpanunk az életben, nap mint nap újabb és újabb kihívásokkal és akadályokkal kell szembenéznünk. De itt vagyunk és tesszük a dolgunkat. Valahonnan mindig új erőt merítünk és megyünk előre. Tudod miért? Mert megállíthatatlanok vagyunk. Leküzdünk minden akadályt, megbirkózunk a legnagyobb kihívásokkal, és gyakran szembenézünk a félelmeinkkel.
A suliban nincs helye annak, hogy valamit nem tudunk, mert azonnal megkapjuk érte azt az osztályzatot, amit nem tennénk ki az ablakba. Tehát tanulunk, magolunk, puskázunk, csak valahogy kapjuk meg a lehető legjobb jegyet, de mindenekelőtt jól megtanuljuk azt, hogy a kudarc a legrosszabb dolog a világon és minden áron el kell kerülni.
A világ hatalmas. A világ rossz. A világ félelmetes. Én kevés vagyok ehhez. Ez nekem túl nagy falat. Nem vagyok képes rá. Neked is vannak ilyen gondolataid? Ideje megváltoztatni őket!
Néha a saját gondolataink jelentik a legnagyobb akadályt az életünkben. Felülkerekedni rajtuk pedig egyben azt is jelentheti, hogy sikerülhet mindaz, amire vágyunk.
Tinédzserként megszólítanád azt, aki tetszik, de nem teszed. Felnőttként felszólalnál a gyűlésen, de inkább meghúzódsz a sarokban. Irigykedsz vagy jobb esetben felnézel azokra, akiknek minden sikerül, de elfogadod, hogy neked soha nem lesz mindabban részed, mert egyszerűen túl gyáva vagy hozzá.
Ha van egy problémánk – valamilyen rejtélyes oknál fogva – , szeretjük elmondani azt más embereknek. De miért tesszük? A többségüket úgysem érdekli (mert vannak saját problémáik), a maradék pedig örül neki, hogy problémáink vannak.