Előbb-utóbb mindannyian hoppon maradunk, amikor kiderül, hogy mások nem úgy viselkednek, ahogy azt elképzeltük. Legyen szó a főnökünkről, aki kirúg minket, mert egyetlenegyszer elkéstünk; a haverunkról, aki évek óta ígéri, hogy visszaadja a pénzt, amit kölcsönkért; vagy a párunkról, aki egy szép napon közli, hogy elhagy minket a postaládáért… Mert az legalább nem beszél vissza. Tele vagyunk ábrándokkal és elvárásokkal, aztán jót csattanunk a valóság kemény járdakövén. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy magunkat okoljuk és magunkban keressük a hibát.
Valóban, általában mi vagyunk a csalódásunk forrása, hiszen bizalmat szavazunk valakinek, és ha ez a bizalom megtörik, csalódunk, mert nem vagyunk fából. És az is igaz, hogy jogosan támasztunk elvárásokat másokkal szemben. Ami viszont rendkívül fontos, hogy észszerű elvárásaink legyenek. Ha például a társunk félrelép, vagy ha egy kollégánk kipletykálja a titkainkat, teljesen jogos a csalódás érzése. A hiba az, ha ilyenkor magunkat hibáztatjuk.
Ugyanis, ha észszerű elvárásaink voltak és csalódtunk, akkor a másik emberrel van a probléma! Mi megbíztunk valakiben, ő meg visszaélt vele. Nem mi vagyunk a hülyék! Ismétlem: nem velünk van a baj!
De hát rosszul ítéltünk meg valakit? Rosszul választottunk párt? Rossz embernek szenteltünk bizalmat? Nos, azok az emberek, akik visszaélnek a bizalmunkkal, rendkívül jól játsszák ezt a szerepet. Nem velünk van a baj! Ne veszítsük el a hitünket minden emberben azért, mert néhányan cserben hagytak.
Általában az emberek jó szándékúak és a jót akarják – még azok is, akikről elsőre nem azt gondolnánk. Bízzunk az emberekben, és ha csalódunk, emlékezzünk arra, hogy ez többet mond a másik félről, mint rólunk. Igen, rosszul érezhetjük magunkat egy ilyen helyzetben, de túl tudunk lépni rajta.
Ha azt akarjuk, hogy soha ne érjen csalódás, ezzel együtt a jó dolgokat is kizárjuk az életünkből – és ezt valószínűleg senki sem szeretné. Senki sem akar egy szenvedély nélküli kapcsolatban élni a társával. Senki sem akar robot barátokat. Ugye?
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Miért veszélyes magunkat hibáztatni csalódás után?
Mert ez torzíthatja az önértékelésünket és akadályozhat minket abban, hogy tanuljunk a helyzetből. Fontos, hogy objektíven nézzük a történteket és tanuljunk belőlük.
Mit tehetünk, ha csalódunk valakiben?
Fontos, hogy kommunikáljuk az érzéseinket, de ne vádoljuk önmagunkat. Tanuljunk a helyzetből és próbáljunk meg továbblépni.
Hogyan őrizzük meg a bizalmunkat másokban csalódások után?
Ne tekintsünk mindenkit egyformának. Ismerjük fel, hogy minden ember más és más, és próbáljuk meg újraépíteni a bizalmat azokkal, akik megérdemlik.
Miért fontosak az észszerű elvárások?
Az észszerű elvárások segítenek reális képet alkotni másokról és csökkentik a csalódás kockázatát.
Hogyan kezeljük a csalódást egy kapcsolatban?
Beszéljünk nyíltan a problémáról, próbáljunk meg közös megoldást találni, és ha szükséges, kérjük szakember segítségét.
Sikert és boldogságot: