Mondhatnám azt is, hogy boldog húsvéti ünnepeket kívánok, írhatnám csupa nagy kezdőbetűvel vagy bemásolhatnék egy Ady idézetet, lophatnék mellé egy piros tojásos fotót és készen lenne a mai bejegyzésem. Ne legyen Lázár Csaba a nevem, ha beállok a képmutatók tömegébe.
Már az elején szeretném tisztázni: tisztelem mindazokat, akik meggyőződésből tartják ezt az ünnepet, nekik szívből kívánok Áldott húsvéti ünnepeket!
Az én problémám a képmutatással van:
- aki nem tartja be a böjtöt, de húsvétkor degeszre eszi magát bárányból
- aki nagypénteken fergeteges nyuszipartit csap
- aki a tojásokat szivárvány színűre festi, mert most az a “trendi”
- akinek halvány lila fingja sincs, hogy miről szól a húsvét, de ő veri a leghangosabban az asztalt, hogy a szabadság jár
- aki azért megy locsolni, mert kap zsebpénzt
- aki meg leginkább a torkát locsolja… (kétszer annyi az elcsípett ittas sofőr húsvétkor, mint az év bármely másik napján)
- aki misére csak húsvétkor és karácsonykor megy el (akkor is csak azért, hogy lássák)
- aki úgy akar kitűnni, hogy nagy felhajtást csinál (vendégek, hétfogásos ebéd, bárány, kalács stb.), de fogalma sincs miről szól az ünnep
- aki tartja az ünnepet, de szelektíven, csak azt részét, ami neki “bejön”
Szép és nemes őrizni a hagyományt, tiszteletreméltó dolog megtartani az ünnepeket. De ne így…