Magunkra haragít a házastársunk, és napokig nem beszélünk egymással. Évek óta megszakítottuk a kapcsolatot a szüleinkkel egy félreértés miatt. A testvérünket talán az utcán fel sem ismernénk, mert utoljára kiskorunkban találkoztunk. Hogyan és főleg miért engednénk el a haragunkat?
Egy régi mondás szerint a harag olyan, mint a forró szén, amit a markunkban szorongatunk, arra várva, hogy rádobjuk arra, akire haragszunk. A gond az, hogy amikor haragszunk, ezt elfelejtjük, és meg vagyunk győződve arról, hogy a haragunkkal a másik embert büntetjük. Ez egyébként meglehet, hogy úgy is van, ellenben az mindenképp biztos, hogy magunkat büntetjük.
Valóban nem könnyű elengedni a haragunkat, ezért inkább azt próbáljuk meg megérteni, hogy kibékülni és megbocsátani mást-mást jelent. Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk azok iránt, akiket szeretünk.
A megbocsátás ajándék, amit saját magunknak adhatunk.
Sikert és boldogságot: