Képzeld el, hogy azt mondják neked a barátaid, hogy megy a moziban egy film, ami igaz, hogy nagyon hosszú, de egyszerűen fantasztikus, soha életükben nem láttak ennyire jó filmet. Megnéznéd?
Úgy gondolom, hogy igen, a legtöbbünk kíváncsi lenne a filmre. Kiálljuk a hosszú sort a pénztárnál és kérünk egy jegyet. Mire az eladó mosolyogva azt válaszolja: – A film ingyenesen megnézhető. – Ó, hát ez pompás – gondolod -, de hol a bökkenő? Meg is kérded gyorsan, mire azt válaszolja: – Nos, az a helyzet, hogy a film nyolc óra hosszú. – Ezzel sincs bajod – gondolod -, hiszen ha unalmas, egyszerűen felállsz és kijössz.
De a pénztáros folytatja: – Az a legfontosabb szabály, hogy a filmet egyetlenegyszer lehet megnézni. Ha elhagyja a mozi épületét, többé nem térhet vissza. Nincsenek szünetek, tehát ha elmegy a büfébe vagy a mosdóba, egészen biztos, hogy valamiről lemarad. Itt már kissé elbizonytalanodsz, de a pénztáros hozzáteszi: – Én már megnéztem, és azt ajánlom, ne vegyen semmit a büféből, menjen el most, a kezdés előtt a mosdóba, mert annyira jó, hogy semmiről sem akar lemaradni.
Kissé összezavarodva állsz ki a sorból, és ahogy a moziterem felé botorkálsz, megcsap a frissen pattogatott kukorica illata. Megpillantod a büfét, ahol temérdek ember várakozik. – De hát ha itt ilyen sokan várakoznak, csak tudják, mit csinálnak! A pénztáros félrebeszélt – gondolod, és beállsz az egyik sorba. A sor jól halad, nemsokára már egy nagy doboz kukoricával és egy másfél literes kólával bandukolsz a moziterem felé. Alighogy beülsz egy üres székre, elindul a vetítés.
Hát mit mondjak? A film az első pillanattól magával ragad! Egyszerűen leírhatatlan élményben van részed. Fordulatok, izgalom, nevetés – minden van benne. Néha sírsz, néha a kacagástól folynak a könnyeid, máskor meg a szék karfáját szorongatod. És váratlanul, a legrosszabb pillanatban, rád tör az inger – ki kell menned a mosdóba. De nem akarsz, mert mi van, ha most jön a legjobb rész? Annyit már tudsz, hogy kiszámíthatatlan, úgyhogy visszatartod, amíg csak bírod, aztán fejvesztve rohansz a mosdó felé. Nem számítottál rá, pedig gondolhattad volna – itt is sor van.
Tappogsz egy helyben és gondolkodsz, mit tehetnél még, de semmi nem jut eszedbe. A sor nagyon lassan halad, és egyre nagyobb benned a frusztráció, hogy túl sok mindenről lemaradsz. Azon töprengsz, hogyan lopakodhatnál be majd a következő vetítésre. Eszedbe is jut egy turpisság, úgyhogy egészen ellazulsz, bejutsz a mosdóba is, de már nem mész vissza a film végére, hanem másnap jössz vissza.
Magabiztos vagy, hogy sikerülni fog. De a moziban síri csend vár. Megpillantasz egy takarítót, aki épp a földet törli. Odasietsz hozzá és azt kérded: – Elnézést, uram, mikor vetítik újra a… – de most kapsz észbe, hogy még a címét sem tudod. A takarító felnéz rád és azt mondja: – Nem lesz több vetítés. – Ekkora csalódottságot életedben nem éreztél. – Ez biztos? – Igen, teljesen biztos. Nem lehet kijátszani a rendszert. Mindenki csak egyszer nézheti meg. – Köszönöm – fordulsz sarkon, de pár lépés után megtorpansz és visszanézel. – És mondja, mi volt a film címe? – A takarító elmosolyogja magát és azt feleli: – Élet.
Sikert és boldogságot: