Másztál már hegyet? Ismered az érzést, amikor mész felfelé, s már látod a csúcsot, a domb- vagy a hegytetőt? Amikor meg felérsz rá, egy újabb emelkedő jön? Na, ez lesz az! – gondolod, és annak is nekilendülsz. És így megy ez, újra meg újra.
A siker olyan, mint egy végtelen hegy, amit meg szeretnénk mászni. Soha nem érhetünk fel a legtetejére, s közben talán észre sem vesszük, hogy már rég sikeresek vagyunk.
Gondoljunk egy olyan pillanatra az életünkben, amikor sikerélményben volt részünk. Jó érzés volt, igaz? Felemelő az a beteljesülés, hogy megcsináltuk! Fogadni mernék, hogy ami kiváltotta ezt az érzést, olyasmi volt, ami nem jött könnyen. Fejemet teszem rá, hogy meg kellett dolgozni érte. Izzadni, tanulni kellett, és néha az volt az érzésünk, hogy nem fog összejönni. Időbe telt, míg végül sikerült. Napok, hetek vagy akár hónapok kellettek hozzá és mindez idő alatt folyamatosan tennünk kellett több kisebb-nagyobb lépést.
A sikerhez vezető út hosszú és tele van cselekvéssel. Akkor leszünk sikeresek, amikor megértjük, hogy ez egy életre szóló játszma. Soha nem adhatjuk fel! Gondoljunk csak bele: ha abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, hogy sikeresek vagyunk, megállnánk és többé nem tennénk semmit, mi történne? Elmondhatnánk magunkról másnap, harmadnap, egy év múlva is, hogy sikeresek vagyunk? Nem. Legfeljebb annyit mondhatnánk, hogy sikeresek voltunk.
Sikert és boldogságot: