Valaki, akit szeretünk, már nem akar vagy nem tud velünk lenni, mi pedig képtelenek vagyunk ezt elfogadni. Történik valami az életünkben, ami felett nincs befolyásunk és mi nem tudunk továbblépni rajta. Erre a két problémára kínál megoldást az alábbi 10 egyszerű tipp.
- Vegyük tudomásul, hogy az elfogadás egy folyamat, nem pedig egy kapcsoló, amit kedvünkre ki-be kapcsolgathatunk.
- Engedjük meg magunknak, hogy érezzük, amit érzünk – ne ellenkezzünk, ne nyomjuk el őket, mert csak rontunk a helyzetünkön. Sírjunk bátran.
- Váltsunk perspektívát és kérdezzük meg magunktól: fog ez számítani 5 év múlva?
- Távolodjunk el fizikailag az eseménytől/embertől. Távolodjunk el lelkileg is, úgy, hogy írjuk le egy papírra azt, amit nem tudunk elengedni, majd égessük el vagy dobjuk ki a papírt.
- Mozduljunk meg, azaz sétáljunk, sportoljunk vagy csináljunk valamit, amit addig még soha nem próbáltunk – kezdjünk el egy új hobbit, valamit, amire mindig is vágytunk.
- Vegyük észre azokat a gondolatokat, amelyek azt mondják nekünk, hogy hogyan „kellene” legyenek a dolgok. Engedjük el ezeket a gondolatokat és összpontosítsunk arra, ahogyan valójában vannak a dolgok – ez a jelenünk, ez a valóságunk. Ha tehettünk volna vagy tehetnénk valamit, hogy ne így legyen, már megtettük volna.
- Legyünk kedvesek és megértőek magunkkal szemben, ne ostorozzuk magunkat a döntéseinkért, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi történt volna, ha bármikor, bármiben másképp döntöttünk volna. Azt látjuk, hogy „jobb lett volna, ha…”, de lássuk be, fogalmunk sincs, hogy „mi lett volna, ha…”. Lehetett volna sokkal, de sokkal rosszabb. Itt vagyunk, ez van, nem lesz másként, hiába verjük a fejünket a falba.
- Töltsünk több időt a szeretteinkkel és azokkal a tevékenységekkel, amelyek örömet okoznak nekünk.
- Legyünk hálásak minden nap valamiért, amit természetesnek ítélünk.
- Fordítsuk a negatívumot pozitívumra, azaz vonjuk le a tanulságot, amit ebből a tapasztalatból szereztünk.
Ideje elengedni a múltat, megélni a jelent és észrevenni, hogy mennyi jó dolgot tartogat még számunkra a jövő – ha megengedjük magunknak.
Sikert és boldogságot: