Valahányszor az életben szembenézünk egy kihívással – legyen az kicsi vagy nagy -, lehetőséget kapunk arra, hogy építsük az önbizalmunkat, akár sikeresek vagyunk, akár kudarcot vallunk. Igen, jól látjuk: akkor is építhetjük az önbizalmunkat, ha kudarcot vallunk. 

Sajnos a legtöbben úgy értékeljük önmagunkat, ahogyan azt az iskolában megtanultuk: ha jól vizsgázunk, jó jegyet kapunk, ha nem, elbukunk. De az élet nem olyan, mint az iskola. Az életben akkor is kaphatunk jutalmat, ha valami nem sikerül. Sőt, azt kell mondanom, akkor kapjuk a legtöbbet, amikor kudarcot vallunk. Ezek ugyanis azok a pillanatok, amikor igazán sokat tanulhatunk, hiszen a sikerből nem sokat lehet tanulni, ellenben ha valami nem sikerül, azt legtöbb esetben egy életre megjegyezzük. 

Hátralépésnek és önbizalomrombolónak látjuk, ha kudarcot vallunk, pedig valójában ezekből épülünk, tőlük fejlődünk, illetve megkapjuk azt a kontrasztanyagot a szervezetünkbe, ami majd kiváltja belőlünk a sikerélmény eufóriáját, amikor valami jól sül el. Magyarul: kudarcok nélkül nem lehet részünk sikerélményben.

Na de térjünk rá a valódi önbizalomnövelő gyakorlatra, amit mindenki elvégezhet, valahányszor nem sikerül valami: nem kell mást tennünk, mint megjutalmazni önmagunkat. Ez nem elírás, nem tévedés: a dolog lényege az, hogy azért kell megjutalmazni önmagunkat, mert szembenéztünk a kihívással. Mert megpróbáltuk. Díjazni kell az erőfeszítésünket. És ez az, ami növeli az önbizalmunkat, segít, hogy erősebbek legyünk, hogy máskor is bátran álljunk szembe a kihívásokkal.

Tehát akár sikerül, akár nem: jutalmazzuk meg magunkat! Megérdemeljük!