Site icon C.S. Lazzar

Kilábalás a bánatból: 4 egyszerű lépés, ami segít visszajutni a boldogsághoz

Kilábalás a bánatból: 4 egyszerű lépés, ami segít visszajutni a boldogsághoz

Néha az életünk teljesen a feje tetejére áll és mire észbe kapnánk, már a boldogtalanság lefelé vezető spiráljában találjuk magunkat. Szerencsére van néhány egyszerű lépés, amelyek segítségével kilábalhatunk a boldogtalanságból és visszatalálhatunk a boldogsághoz. 

  1. Ismerjük fel és ismerjük el a boldogtalanságot

A legfontosabb lépés ez: vegyük észre, hogy boldogtalanságot érzünk. Ne söpörjük a szőnyeg alá az érzelmeinket, ne mondjuk azt, hogy „jól vagyok”, egyszerűen vegyük tudomásul: valami bánt, fájdalmat okoz nekünk, tehát normális, hogy bánatosnak, boldogtalannak érezzük magunkat.

  1. Keressük meg az okát

Ha az ember életében minden rendben van, akkor boldog. Tehát a boldogtalanságnak mindig oka van. Lehet ez egy személy, egy esemény vagy egy élethelyzet, vagy akár ezek kusza egyvelege. A lényeg: keressük meg, határozzuk meg, hogy mi az, amitől mi bánatosnak érezzük magunkat, hiszen amikor már tisztában vagyunk vele, hogy mi okozza számunkra a fájdalmat, könnyebben megbirkózunk vele. 

  1. Fogadjuk el a bánatot

Azok az emberek lábalnak ki legkésőbb a boldogtalanságból, akik nem néznek szembe az érzelmeikkel. A bánat, ugyanúgy, mint az öröm vagy bármelyik másik érzelem, olyanok, akár a vonatok az állomáson – jönnek, megállnak, majd mennek tovább. De ahhoz, hogy ez a folyamat zökkenőmentesen tudjon zajlani, nem állhatunk a vonat útjába, mert akkor az állomásban ragad. Meg kell engednünk magunknak érezni a bánatot, aztán pedig meg kell engedni neki, hogy menjen az útjára. El kell fogadnunk a tényt: bánatot érzünk és nem véletlenül (a 2. lépésben kiderítettük már az okát is).

  1. Lépjünk tovább

A múltat nem tudjuk megváltoztatni. Azzal, hogy újra meg újra átéljük (fejben) a fájdalmat, nem segítünk magunkon. Megtörtént, ami megtörtént, éreztük, amit éreznünk kellett, most pedig ideje továbblépnünk. A múlt helyett figyeljünk a jövőre, a terveinkre, álmainkra, vágyainkra. Vigyázzunk, hogy ne essünk bele olyan hibába, hogy a vágyunk megintcsak a múltról szóljon („bárcsak ne történt volna meg…”). Próbáljunk pozitív dolgokra gondolni, keressünk új célokat, szórakozzunk és csináljunk olyan dolgokat, amelyek örömet okoznak nekünk, mert csak így tudjuk az elménket is átirányítani a fájdalmas múltról egy boldog jövőre. 

Bármi is történt velünk a múltban, tudnunk kell: megérdemeljük a boldogságot. Ne vegyük ezt el magunktól és ne feledjük: kilábalni a bánatból nem egy sprint, hanem egy maraton – egy folyamat, amely türelmet és kitartást igényel. 

Sikert és boldogságot:

Exit mobile version