Egész életemben álmodozó voltam – anyukám úgy meséli, hogy első iskolás éveimben rettenetesen nehéz dolga volt velem, mert „mindig máshol járt az eszem”. Én úgy gondolom, hogy ez a jellemvonásom nagyban hozzájárult a későbbi sikereimhez, ugyanis akarva-akaratlanul megtanultam vizualizálni a céljaimat.
Ahelyett, hogy értékelnénk, amink van, azon nyavajgunk, amink nincs. Ahelyett, hogy a saját dolgunkkal foglalkoznánk, mások baján csámcsogunk. Ahelyett, hogy élménydús életet élnénk, nyavajgdús mindennapjaink vannak. Panaszkodunk, pletykálunk és egy helyben toporgunk egész életünkben.
Az az igazság, hogy mind ugyanabban a hajóban evezünk, s mégsem vagyunk egyformák. Vannak, akik a fentiek szerint élik az életüket, és vannak, akik kinyitják a szemüket és tényleg élik az életüket. Kihasználják a lehetőségeket, hálásak és boldogok, élményekkel gazdagodva élnek. Van, aki erre azt válaszolja, hogy „igen, de…” és van, aki most tér magához és azt mondja: „mától nekem is ilyen életem lesz”.
Tény: ha nem vagyunk elégedettek az életünkkel, csupán egy döntés választ el attól, hogy ez megváltozzon. Abban a pillanatban, amikor úgy döntünk, hogy mától minden másképp lesz, egy új életet kezdünk. Egy olyan életet, amiben benne van a lehetősége minden jónak, amit csak el tudunk képzelni. Mit döntesz?
Sikert és boldogságot: