Tudtad, hogy 12 emberből 1 fél attól, hogy az irodai fénymásoló átveri őt? Te mikor féltél utoljára? Amikor egy hatalmas pók nézett szembe veled a hálószobában, vagy amikor egy prezentációt kellett tartanod az egész cég előtt? Mindenki fél valamitől. Legtöbbünk sok mindentől. Túl sok mindentől.
Az a gond a félelmekkel, hogy míg egykor megvédték az életünket, manapság leginkább korlátoznak. Félünk attól, hogy mit gondolnak mások rólunk: hogy ítélkeznek felettünk, kipletykálnak, kinevetnek, kiközösítenek. Félünk fontos döntéseket hozni, mert nincs jövőbe látó varázsgömbünk, és félünk, hogy rosszul döntünk. Félünk a változástól, félünk, hogy megsérülünk, félünk a konfrontációktól, félünk az elutasítástól, félünk, félünk, félünk. S élni mikor van időnk ennyi félelem között?
Kétféle félelem van: a valós félelmek (nem megyünk a rácson túl az állatkertben) és a valósnak hitt félelmek (nem használjuk az irodai fénymásolót, mert átver). Vicces ez a fénymásolós dolog, tizenegyen nevetünk rajta. De további tizenegy azon nevet, amitől mi félünk.
Nem baj az, ha félünk, a gond az, amikor egy valósnak hitt félelemnek túl nagy hatalmat adunk. Amikor megengedjük neki, hogy közénk és az álmaink közé álljon. Amikor a félelmet felruházzuk egy olyan erővel, ami valójában nincs neki: egy gondolkodó, álnok szörnyeteget képzelünk el, ami felett nekünk semmi hatalmunk nincs. Pedig valójában a félelmet csak mi tudjuk életben tartani, ugyanakkor nekünk áll hatalmunkban az is, hogy elpusztítsuk. Hogyan? Megtudhatod a következő bejegyzésemből: 5 lépés, hogy bármilyen félelemmel szembenézz.
Sikert és boldogságot: