Hány millió dollár kellene legyen most a bankszámládon, hogy boldog legyél tőle? Egy? Egy fél? Ne szerénykedj! Most bármit mondhatsz, úgysem hallja senki. Tíz? Száz?
Volt egyszer egy férfi, aki jómódú családból származott. A szülőknek vállalkozásaik voltak, így ő már kiskorában belecseppent az üzletelésbe, a pénzkeresésbe és a pénzköltésbe is. Mindene megvolt, amire csak vágyott, már egész kiskorától. Csak ki kellett szólnia a száján, másnap már ott volt. Később már megvehette magának a drága és különleges cuccokat. Mindig elegánsan öltözött, luxusautóval járt, magánsofőrje volt és ötcsillagos szállodákban szállt meg. Nagykanállal habzsolta az életet, és azt gondolta, mindene megvan, amire csak vágyik.
Azonban egy napon, amikor a luxusautójával száguldottak az autópályán egy konferenciáról a hotel felé, egy csapásra minden megváltozott. A sofőr későn vette észre, hogy az autópályán baleset volt, és beleszáguldott egy ott veszteglő autóba.
A férfi, aki a hátsó ülésen ült, elvesztette az eszméletét. A kórházban ébredt fel, iszonyatos fájdalmai voltak, sok vért vesztett, így újra elájult. Többször is magához tért, különböző fehér ruhás ápolók, nővérek és orvosok képei villantak fel előtte, de a gyógyszerektől és a fájdalmaktól mindegyre elvesztette az eszméletét.
Amire annyira felépült, hogy képes volt megszólalni, hetek teltek el. Majd újabb hetek, sőt hónapok, mire lábra tudott állni és elhagyhatta a kórházat. Visszatért a munkájához, de érezte, hogy valami gyökeresen megváltozott. Nem tudta megmagyarázni, hogy mi, de semmi sem tudott örömet okozni neki. Sem az, amit csinált, sem az, amit birtokolt. Új autót vett, új házba költözött, vásárolt egy magánrepülőt, de egyre csak növekedett az űr, amit legbelül érzett.
Tükörbe nézett és azt kérdezte magától:
– Mondd, mi a te problémád? Mindened megvan, amire csak vágysz! Túléltél egy szörnyű balesetet, de itt vagy, élsz, jól vagy… És mégis boldogtalan vagy! Mi a bajod?! – üvöltötte és ököllel belevágott a tükörbe, ami apró szilánkokra tört. A kezéről vér cseppent a kagylóra. Csak nézte, ahogy újabb és újabb cseppek színezik át a fehér kagylót vérvörösre. Majd felpillantott a törött tükörre és egy nagyobb darabban megpillantott valamit. Egy hosszú, függőleges heg húzódott a mellkasán. Végigsimította a mutatóujjával, érezte a bőr érdes felületét, s közben egy emlék visszhangzott a fejében:
– A sofőrje sajnos nem élte túl… Viszont… Neki köszönheti az életét.
– Hogyan?
– Nem fogja elhinni… Szervdonor volt. Önt a gépek tartották életben és csupán órái voltak hátra. Csodálatos módon ön és a sofőrje tökéletesen egyeztek, így az ő szíve az, ami megmentette!
A férfi bekötötte a vérző kezét, majd a telefonja után nyúlt. Az asszisztensét hívta. Egy olyan utasítást adott neki, amit szinte maga sem hitt el, viszont teljesen megváltoztatta a hátralévő életét. Egy olyan döntést hozott, amitől végre fellélegezhetett, és érezte, hogy a nyomás, ami rá nehezedett az utóbbi időben, egy csapásra megszűnt.
– Senki sem fog arról emlékezni ránk, hogy mennyi pénzt sikerült összegyűjteni egy élet alatt. – Ennyit mondott még az asszisztensének, aki hitetlenül kérdezett vissza az utasítás hallatán.
Attól a naptól kezdve a férfi élete végéig úgy élt, hogy boldog volt. És ennek semmi köze nem volt a pénzhez.
Sikert és boldogságot: