Szeretek nagy célokat kitűzni magam elé, az utóbbi időben azonban egyre többször előfordul, hogy félúton feladom. Emiatt gyakran furdalt a lelkiismeret: miért nem vagyok képes véghezvinni, amit elképzeltem. Most azonban megértettem: valahányszor feladtam, nyomós okom volt rá, és utólag belátom, mindig helyesen döntöttem.
Hallgasd meg (1:16 perc) ⇩
Olvasd el (1 perc) ⇩
A nagy célok nagyon fontosak az életben, azok adnak igazi értelmet a mindennapjainknak – ezzel teljes mértékben egyetértek. De mi van akkor, ha a cél felé vezető úton kényelmetlenül érezzük magunkat? Ha nem tölt el elégtétellel, nem tesz boldoggá mindaz, amit a cél érdekében nap mint nap tennünk kell? Többször kerültem ebbe a helyzetbe, és én egyszerűen annyit tettem, hogy megálltam. Azt mondtam: nem kell nekem az a cél, ha nem lehetek boldog, amíg elérem.
Igen, fontos, hogy elérjük a céljainkat, de nem mindegy, hogyan. Az út legalább olyan fontos, mint az úticél, azaz a cél célja az, hogy téged boldoggá tegyen.
Sikert és boldogságot: