Gyakran fekszem le egy kérdéssel a fejemben, és legtöbbször reggelre, sőt gyakran már az éjszaka közepén megébredek a válasszal.
Hallgasd meg (2:00 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Csodálatos, megmagyarázhatatlan módon működik az elménk, és még mindig rejtély előttünk, hogy mi is történik pontosan, amikor alszunk. Ami viszont biztos: szükségünk van rá a túléléshez.
Nagyjából húsz évvel ezelőtt nem így gondoltam: az alvást időpocsékolásnak vettem, ezért nem is aludtam többet 4-6 óránál. Éjjel 1-2-ig dolgoztam, aztán reggel 6-kor már újra talpon voltam. Így is lehet ezt csinálni, s bizonyára – mert a testem még viszonylag fiatal volt – hatékonyabb is voltam, mintha mondjuk 8-10 órát aludtam volna. Ma ezt azonban teljesen másként gondolom, mert tudom, hogy az alvás mennyire lényeges az egészségem szempontjából.
Ma pontosan annyit próbálok aludni, amennyire szükségem van. Ennek érdekében nem használok ébresztőórát, hogy akkor ébredjek meg, amikor végeztem a pihenéssel. De térjünk a lényegre!
Ha van egy problémám, amire nem igazán látom a megoldást, alszom egyet rá, de nem akárhogy. Elalvás előtt az utolsó gondolataim a probléma körül forognak. Nem a megoldást keresem, hanem magát a problémát mélyítem el magamban. Az esetek többségében reggelre meg is születik a fejemben a megoldás.
Gyakorlatilag házi feladatot adok az agyamnak – a tudatalattinak -, arra az időre, amíg alszom. Nem tudunk mindent arról, hogy mi megy végbe az agyban, amikor alszunk, de azt már tudjuk: az agyunk nem kapcsol ki, sőt, nagyon is intenzíven dolgozik.
Tehát legközelebb, amikor egy problémával nézel szembe és nem találod a megoldást: aludj rá egyet!
Sikert és boldogságot: