Vannak olyan napjaid, amikor úgy érzed, hogy legszívesebben fel sem kelnél az ágyból? Olyan, mintha valami nyomasztó sötétség venne körül, és a remény legkisebb szikrája sincs meg benned, hogy valaha vége lesz annak, amiben most benne vagy? Senkihez és semmihez sincs kedved? Nem érted, mi történik, szorongsz minden ok nélkül, sőt most már azért is aggódsz, mert ok nélkül szorongsz? Azon gondolkodsz, mi a baj veled, talán nem vagy normális?
Megnyugtatlak: nincs veled semmi baj, normális vagy, és az is teljesen természetes, amit érzel. Mitől természetes? Attól, hogy érzed. Bármi, amit érzel, te érzed, nem mondhatod azt, hogy nem igaz. Ez a te valóságod. Ha szorongsz, akkor az. Ha félsz, akkor az. Ha aggódsz, akkor az. Ne küzdj ellene, mert azzal csak ártasz magadnak. Nem lehet szembeszállni a tornádóval és azt mondani neki, hogy „itt úgysem jössz át”. Még a Gyűrűk urában, a hatalmas varázslót, Gandalfot is magával rántotta a mélybe a démon, amikor ezt megpróbálta.
Képzeld el az életedet úgy, mint az időjárást. Van, hogy süt a nap, van, hogy hideg van és ráz a hideg és időnként átvonul egy-egy vihar, ami akár mérhetetlen pusztítást is hagyhat maga mögött. A tél lehet enyhe vagy szibériai, tarthat egy hónapot vagy akár egy fél évet. De a végén mindig kisüt a nap.
Az, amit most érzel, lehet a tél vagy lehet csupán egy vihar. A tény az, hogy itt van, és nem fog elmúlni attól, hogy te pocsékul érzed magad és azt szeretnéd, ha mintegy varázsütésre elmúlna. Nem fog. Sőt, minél inkább ellenkezel, annál tovább fog maradni. De ha kitartasz, a végén ki fog sütni a nap. Ígérem.
Azt mondod, kitartottál, de most már fáradt vagy. Nem bírod már. Feladnád. Elég. Tudod, az az igazság, hogy mindennek, ami él, legyen az ember, növény vagy állat, értelme van. Meglehet, hogy te most semmi értelmet nem látsz a saját életedben, de hadd mondjak valamit: amikor már csupán azt az egy dolgot érzed, hogy mindannak, amit épp átélsz, semmi értelme nincs, pontosan ez az, ami értelmet ad az egésznek! Mert már az, hogy ezt képes vagy megtapasztalni, megéri élni!
Tudom, nem sok értelme van most ennek számodra, ezért megpróbálom másképp elmagyarázni: ha nem születtél volna meg, ha egyszerűen nem léteznél, akkor nem tudnád megtapasztalni azt sem, hogy milyen azt érezni, hogy semminek nincs értelme. Ez tény, ezzel nem tudsz vitatkozni, nem igaz? Tudom, borzasztó érzés, de ha érzel, akkor azt jelenti, létezel, tehát életben vagy. Képes vagy megtapasztalni azt, amit az élet tud nyújtani.
Te most semmi másra nem tudsz gondolni, csak arra, hogy de ennek az egésznek semmi értelme sincs. Hadd mutassam meg neked, hogy pontosan ez mindennek az értelme!
Mit érzel? Fáj? Idegesít? Az őrületbe kerget? Rendben van. Fogadd el, hogy te most ezt érzed. Ne ellenkezz, ne is próbálj felülkerekedni ezeken az érzelmeken. Csak egyszerűen érezd. Miért? Mert okkal érzed őket. Nem véletlenül, és nem is azért, mert esetleg egy fogaskerék meglazult neked odafent. Teljesen normális vagy, hidd el nekem.
Az érzelmeinket csak részben vagyunk képesek irányítani. Azt jelenti, hogy a felületes érzelmekről el tudjuk terelni a figyelmünket, az erőteljesebb érzelmeket el tudjuk nyomni. De ezek nyomokat hagynak. Felgyűlnek. Olyanok, mint egy tüntető tábor, akik egyre csak többek lesznek, egyre csak erősödnek. S amikor már elég nagyra nőnek, kirobbantják a forradalmat. Ezt érzed most te. Úgyhogy ne küzdj ellene. Engedd, hogy tombolja ki magát a vihar. Mert a végén úgyis kisüt a nap.
Semmit nem kell tenned. Csak egyszerűen várj. Ne gondolkodj. Ne hozz döntéseket. Ne próbáld elemezni az érzelmeidet. Ne most szakíts a pároddal és ne most mondj fel a munkahelyeden. Ne most menekülj el Ausztráliába. Várj. Hagyd, hogy a vihar továbbálljon. Ülj és várj türelmesen, amíg kitisztul az ég. Fel fogod ismerni arról, hogy józan és többé-kevésbé pozitív gondolataid lesznek. És akkor cselekedj. Tedd meg, amit az első gondolataid diktálnak neked. Lehet, hogy őrültségnek tűnik, de erre van szükséged, tehát ezt meg kell adnod magadnak. Most már szakíthatsz, felmondhatsz és elmenekülhetsz Ausztráliába, ha ez az, amit szeretnél.
A szorongás és a depresszió kezelése nem megy gombnyomásra, még csak egyik napról a másikra sem. Hosszú folyamat, ahogy az is, ami oda vezetett, hogy ebbe az állapotba kerültél. De nem betegség, és nem gyógyszerekkel kell ezt megoldani. A megoldás az, hogy megértsd és elfogadd mindazt, amit érzel, mert te vagy. Test, lélek, elme – mindhárom te vagy. Ha megvágod magad, vérzel, tehát bekötöd és vigyázol rá, amíg meggyógyul. A lélek ugyanígy működik, csak sajnos nem kíméljük, nem vigyázunk rá és nem foglalkozunk a gyógyulással sem, amíg rá nem kényszerülünk.
Bíznod kell magadban, hogy túl fogsz jutni a problémákon, hogy meg fogod érteni, miért van mindezekre szükség. Erősebb vagy, mint gondolod, higgy magadban! Minden rendben lesz. Tarts ki, mert még nagy dolgok várnak rád az életben!
Sikert és boldogságot: