Csak akkor bukunk el, ha feladjuk, azaz a kudarc csak egy botlás az utunkon. Még ha el is esünk, nem kell visszafordulnunk, felállhatunk és továbbmehetünk.
Meggyőződésem, hogy valójában nem is a kudarctól félnek oly sokan, hanem az ítélkezéstől, attól, hogy mit fognak más emberek gondolni és mondani, ha kudarcot vallunk. Valójában azonban csak kétféleképp bukhatunk el: ha meg sem próbáljuk vagy ha megpróbáljuk, de feladjuk.
Azt kell megértenünk, hogy a kudarc nem a siker ellentéte, hanem pontosan annak a része: csak akkor érhetünk el sikereket, ha elfogadjuk, hogy időnként kudarcot fogunk vallani. Sőt az is lehet, hogy sokkal többször vallunk kudarcot, mint ahányszor sikerül, amit szeretnénk. Ám ha meg sem próbáljuk, akkor az garantált sikertelenséget jelent, tehát sokkal több értelme van újra meg újra próbálkozni.
Magam is elmondhatom, hogy röpke 17 éves vállalkozói múltam alatt sokkal többször vallottam kudarcot, mint ahány sikert könyvelhettem el. Számos vállalkozói próbálkozásom volt, amit végül feladtam, de mindig tudtam azt, hogy ezek nem a csődhöz vittek közelebb, hanem a sikerekhez, hiszen minden kudarcból tanulunk valamit, amit később felhasználhatunk.
Ne féljünk tehát a kudarcoktól, hanem értsük meg: nem fogunk mindig helyesen dönteni, nem fog mindig minden sikerülni, de pontosan ez kell ahhoz, hogy végül mégis sikeresek legyünk.
Sikert és boldogságot: