Amikor munkában vagyunk, azon gondolkodunk, hogy délután mit fogunk ebédelni, s vajon mi fog történni Isaura iker nővérével, aki épp magához tért egy 30 éves amnéziából. Aztán meg amikor otthon vagyunk, a félbemaradt munkahelyi feladatokon rágódunk.
Hallgasd meg (2:04 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Gondolatban soha nem ott vagyunk, ahol a testünk. Pedig az élet legbonyolultabb kérdéseire általában nagyon egyszerű a válasz. Például arra a kérdésre, hogy miért nem tudjuk élvezni az életünket, a válasz valójában ennyi: legyünk ott, ahol a lábaink vannak.
Ahhoz, hogy élvezni tudjuk azt, amit épp csinálunk, elengedhetetlenül fontos, hogy a gondolataink és a figyelmünk is ott legyen és ne máshol. Tudom, nem könnyű, de ha belegondolunk, miért jó az, hogy mindig máshol járunk? A munkahelyünkön, ha a munkára figyelünk, otthon nem kell már azon gondolkodjunk, hogy mit nem végeztünk el. És ha otthon arra figyelünk, ami épp ott történik, akkor nem kell a munkában majd azon tűnődjünk, hogy vajon felteregettük-e a ruhákat vagy a mosógépben felejtettük őket.
Észszerű a gondolat, hogy legyünk ott, ahol épp vagyunk, csak épp kivitelezni sokkal nehezebb. A gond az, hogy nem is igazán próbálkozunk, így folyton „utazunk” a fejünkben, mindig máshová, el onnan, ahol épp vagyunk. Próbáljuk meg: ha főzünk, főzzünk és élvezzük, ahogy a hozzávalókból ínycsiklandozó falatok születnek; ha játszunk a gyerekekkel, játsszunk és élvezzük, ahogy önfeledten elmerülünk a játékban; ha meg a munkahelyünkön vagyunk, dolgozzunk és élvezzük a folyamatot, hogy hasznosak vagyunk. Legyünk ott, ahol a lábaink vannak!
Sikert és boldogságot: