Bizonyára te is mondtad már: a mai világban semmi sincs ingyen. Azt jelenti, mindennek ára van, amit meg kell fizetnünk, ha meg akarjuk szerezni. Mit és mennyit vagyunk hajlandóak a boldogságért fizetni?
Hallgasd meg (4:13 perc) ⇩
Olvasd el (3:30 perc) ⇩
Fizetni? A boldogságért? Hát nem ingyen van? Ne essünk tévedésbe: az, hogy pénzen nem lehet megvenni, nem jelenti azt, hogy nem kell érte fizetni. De szerencsére nem drága, bárki megengedheti magának.
Az első az, hogy az élet nem jön egy ellenőrző listával, bár sokan úgy képzelik el, hogy ha kipipáljuk a házastársat, a házat és a gyerekeket, máris egyenes úton vagyunk a boldogság felé. Rossz hírem van, az élet nem így működik. Semmivel sem leszünk boldogabbak, miután megszerezzük ezeket, hacsak tényleg nem ez volt az, amire vágytunk. Sajnos nagyon sokan csak utólag jönnek rá, hogy egyáltalán nem így képzelték el az életüket. A boldogság ára tehát az, hogy megértsük: nincs előre megírva, hogy mi tesz minket boldoggá.
Nincs tökéletes forgatókönyv sem az életre, sem a boldogságra, viszont van bennük valami közös: ahogy az élet egy út – hiszen egyszercsak elindulunk, és amíg fel nem dobjuk a talpunkat, csak megyünk ezen az úton, megállás nélkül -, azaz élünk, ugyanígy tekinthetünk a boldogságra is. Egy végtelen folyamatként és nem egy úticélként. A boldogság ára tehát az, hogy megértsük: ha egyszer boldogok leszünk is, az nem garancia arra, hogy azok is maradunk.
Egyébként az élet úton-útfélen problémákat fog elénk dobni és ezek nem fognak maguktól megszűnni. Mi kell őket megoldjuk és úgy, ahogy mi látjuk jónak. Azaz felelősséget kell vállalnunk a problémáinkért és azok megoldásáért is, ugyanakkor a következményekért is. Ez azért nagyon fontos, mert mindaddig nem lehetünk boldogok, amíg másokat vagy a körülményeket okoljuk azért, ami velünk történik. A boldogság ára tehát az, hogy nincs boldogság felelősségvállalás nélkül.
Természetesen gyakran fogunk félni szembenézni a problémákkal és nemcsak azokkal, hanem a rengeteg kihívással, amivel az élet jár. De ez a félelem hasznos, mert azt mutatja, hol ér véget a komfortzónánk. És bizony a komfortzóna az a hely, ahol az ember kényelmesen érzi magát, ugyanakkor legtöbbször boldogtalan. A boldogság ára tehát az, hogy aki boldog szeretne lenni, időnként ki kell lépjen a kényelemből és szembe kell nézzen a félelmekkel, aggályokkal és kihívásokkal.
Sajnos az, hogy kilépünk a komfortzónából s hogy szembenézünk egy-egy kihívással, nem jelenti azt, hogy mindig minden sikerülni fog. Gyakran fogunk kudarcot vallani, sokszor fogunk hibázni, néha talán még meg is szégyelljük magunkat – de ezeket is ugyanúgy el kell fogadnunk, mint a problémákat és hasonlóképpen felelősséget kell vállalnunk értük. A kudarcok egyébként sem rossz dolgok, hiszen azokból tudunk a legtöbbet tanulni. A boldogság ára tehát az, hogy nem csak a jót, hanem a rosszat is meg kell élnünk.
Kissé lehangoló lehet ez a kép, amit a boldogságról festettem. De tudni kell azt is, hogy igazán boldog csak az lehet, aki volt már boldogtalan. A kontraszt nélkül nincs viszonyítási alapunk, és ahogy a gazdagnak született és elkényeztetett gyermek sem értékeli azt, amije van, úgy mi sem tudnánk értékelni a boldogságot, s valószínűleg hamar el is veszítenénk azt.
Sikert és boldogságot: