Valahányszor igent mondasz valamire, automatikusan nemet mondasz valami másra.
Neked is 24 órából áll a napod, nem igaz? Tehát csak arra jut időd, amit sikerül belepréselni ebbe a napi 1.440 percbe. És mi fér bele? Nem túl sok. Belefér az, amire te vágysz? Ha úgy döntesz, akkor igen, belefér. De ehhez sok minden másra nemet kell mondanod!
Merem feltételezni azt is, hogy vannak öncélú álmaid és vágyaid… Hacsak nem azt írja az adóbevallásod tetején, hogy Kedves Dalai láma (ha mégis ezt írja, akkor hadd jegyezzem meg, hogy mélyen megtisztelő, hogy követi a blogomat, kedves Dalai úr). Szóval gondolom neked is vannak olyan vágyaid, álmaid és céljaid, amelyek a tiédek, s nem az anyudé, a gyerekeidé vagy a 4-es irodában dolgozó Margit nénié.
De ha mindenki más minden kérésére, óhajára és sóhajára azonnal igent mondasz, nagy valószínűséggel a te vágyaid fognak a teendő lista végére csúszni. S bár igencsak felemelő mindenki máson segíteni, egy idő után a saját céljaink halogatása frusztrálóvá válik és boldogtalanná fog tenni bennünket. Úgyhogy mondj néha nemet is, nem omlik össze a világ tőle.
Ugyanakkor az is igaz, hogy mindaz, amit nap mint nap megteszünk, csak egy parányi része annak, amit meg kellene vagy meg szeretnénk tenni. Egyszerűen nem jut idő mindenre. Tehát nagyon fontos válogatni. Ha valamit megteszünk, legyünk meggyőződve róla, hogy fontos és sürgős. Vegyük tudomásul, hogy azzal, hogy egy bizonyos dolgot megteszünk, valami mást nem tehetünk meg.
Minden, amit megteszünk, egy igent jelent arra az egy dologra és egyben egy nemet minden másra. Jól válogassuk meg tehát, hogy mikor, kinek és mire mondunk igent!
Sikert és boldogságot: