A nagyobbik lányom nagyon szeret rajzolni. S nem csak szereti, de igazán jó is benne. Érdekes, hogy amikor megmutatja a rajzait, általában a hibákat emeli ki. Itt még nem fejeztem be, az a kéz nem lett jó, a szeme kancsal… Mit látok én? Hogy ha a fejem tetejére állok sem tudnék olyat alkotni!
Ahogy a művészek, akik a saját alkotásaikat vizsgálják és mindenféle hibát megtalálnak, úgy éljük mi, emberek az életünket nap mint nap. Folyton a hibáinkat keressük és soha nem vagyunk megelégedve magunkkal. Külső szemmel nézve azonban a művész alkotása remekmű, csodálatos és hibátlan. Mi több, azt, amit a művész hibának lát, mi pont attól látjuk egyedinek, érdekesnek az alkotást.
És ha jól meggondoljuk, minden ember egy művész – mert minden ember megalkotja magát. Nem csoda tehát, hogy alkotóként a hibáinkat keressük, de talán pontosan azt próbáljuk kijavítani, amitől más tökéletesnek lát bennünket. Lehet, hogy a hibáink azok, amelyektől érdekesek, egyediek, utánozhatatlanok vagyunk? Talán pont így vagyunk tökéletesek.
Sikert és boldogságot: