Észrevetted, hogy milyen gyakran elveszünk az élet apró kérdéseiben? Mennyire felnagyítjuk azokat, míg teljesen átveszik az uralmat az életünk felett? Tényleg annyira fontos, hogy hányast kapott a gyerek töriből, hogy az egész délután arról kell szóljon? Annyira nagy baj, hogy a férj tíz perccel később ért haza, mint mondta, hogy éjszakába nyúló veszekedés legyen belőle?
Igen, akkor, abban a pillanatban azt gondoljuk, hogy az a legfontosabb. Én azt gondolom, hogy az igazi probléma nem maga a probléma, hanem hogy nem látjuk a fától az erdőt. Hogy csak akkor vesszük észre mindazt, ami igazán fontos, amikor már nincs.
„Akkor értékeljük azt, ami valójában fontos, amikor már késő.”
Olvastam egy szívszorító történetet a Cloudability platform alapítójának, J.R. Storment személyes blogjában. A történet arról szól, hogyan vesztették el három fiúkból az egyiket. A blogbejegyzés angol nyelven itt olvasható.
Négy következtetést vontam le:
- Az élet túl rövid és nem lehet kiszámítani, kinek mikor ér véget.
- Meg kell állapítani, hogy mik azok a dolgok, amelyek igazán fontosak számunkra.
- Szabályokat, irányelveket állítani fel a 2. pont alapján.
- A 2. pont függvényében értékelni a problémákat, hogy ne csináljunk bolhából elefántot.
Ha, tegyük fel, én azt mondom, hogy az egészségem és a szeretteim a legfontosabbak számomra, akkor a szabályok valahogy így néznének ki:
- Vigyázz az egészségedre!
-
- Sportolj minden nap!
- Csak olyasmit egyél és igyál, ami nem árt az egészségednek!
- Kerüld a stresszt!
- Ápold a kapcsolatot a szeretteiddel!
-
- Tölts minőségi időt a szeretteiddel!
- Amikor velük vagy, légy velük (nincs telefon, tévé)!
- Vita, nézeteltérés esetén jusson eszedbe: az élet rövid!
Azért van szükség a szabályokra, mert azok nélkül hiába állapítom meg, hogy mi a fontos, mert ha épp megkívánom a kólát chipsszel, meg fogom enni. Ha nem figyelek oda, a mindennapok zűrzavara átveszi az irányítást az életem felett, és nem jut időm a szeretteimre. Például ha fizikailag velük is vagyok, de a figyelmem máshol, mondjuk a telefonomon van, akkor annyi, mintha ott sem lennék.
A szabályok egyszerűek, tömörek, és úgymond rákényszerítenek, hogy a helyes utat válasszam, ami hosszú távon meghálálja magát. És a legfontosabb:
„Értékeld, amid van, amikor van, ameddig van!”
Sikert és boldogságot: