Ha péntek délután van, felszabadultság érzése kerít hatalmába. Vasárnap este viszont görcsbe rándul a gyomrod. Ismerős? A munkahelyi elégedetlenség nem egy elszigetelt jelenség, nem az a kakukktojás, aki rendszeresen így érzi magát.
Mielőtt még vállalkozó lettem volna, én is alkalmazottként dolgoztam, tudom, milyen úgy menni be munkába, hogy legszívesebben kamionnal mennénk, s meg sem állnánk a főnök irodájáig. S még ott sem. De nem tesszük. Ehelyett nyelünk, tűrünk és nyomorúságosan telnek el hetek, hónapok, évek.
A munkahelyi elégedetlenségnek számos oka lehet – az idióta főnöktől kezdve, az idegesítő munkatársakon át, egészen az elfogadhatatlan munkakörülményekig. A legtöbb ok kívül esik a befolyási körünkön, tehát ha akarnánk sem tehetnénk semmit ellene. Ezért nyelünk, tűrünk és nyomorúságban töltjük a drága időnket.
De nem kell így lennie, nem kell belenyugodnunk a helyzetünkbe, akkor sem, ha teljesen kilátástalannak tűnik minden. A megoldás – most lehet, hogy én tűnök idiótának -, hogy tegyünk valamit. Egyértelmű: ha nem teszünk semmit, semmi sem fog megváltozni. Lehet, hogy a főnökkel kell beszélnünk, lehet, hogy a munkatársakkal, de az is lehet, hogy egyszerűen fel kell mondanunk. De az is lehet, hogy ideje belekezdeni a vállalkozásba, amit régóta tervezünk. Játszhatunk biztonságosan – például otthonról, délután kezdjük el építeni a vállalkozást – vagy dönthetünk úgy, hogy beugrunk a mély vízbe: felmondunk és uccu neki, elindítjuk a vállalkozást.
A lényeg: tegyünk valamit és addig tegyünk valamit, amíg sikerül elérni, hogy a munka, amit végzünk, elégedettséggel tölt el bennünket.
Sikert és boldogságot: