Valahányszor kiírok a közösségi oldalamra egy tanácsot, ötletet vagy egy motiváló üzenetet, ami arra biztatja az embereket, hogy cselekedjenek, több olyan hozzászólás is érkezik, ami tele van kifogásokkal. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy az emberek telis-tele vannak kifogásokkal. Akarnak változtatni, szeretnének másképp élni, vannak álmaik és vágyaik, mégis homokba dugják a fejüket és semmit sem tesznek.
Az első lépés, amit tehetünk ez ellen: vegyük észre, hogy kifogásokat mondunk. A kifogás általában „de”-vel, „igen, de…”-vel vagy „az a baj…”-al kezdődik:
„Igen, de félek…”
„De túl fáradt vagyok, hogy edzek.”
„Igen, de nem tudok eleget.”
„Az a baj, hogy én nem vagyok olyan, aki…”
„De én még soha nem csináltam ilyent.”
„De…”
Második lépés: elemezzük a kifogást, hogy mennyire valós.
Természetesen úgy gondoljuk, sőt meg vagyunk győződve róla, hogy jogos és úgy van, ahogy mondjuk. De legalább azokban az esetekben, amikor igazán szeretnénk, ne bújjunk egy kifogás mögé! Például ha félünk – felismertük, hogy egy kifogást mondtunk, rendben, álljunk meg és nézzük meg, hogy tényleg félünk? Ha félünk, mitől félünk? Újabb kifogást mondunk vagy tényleg félünk valamitől? Hogyan tudnánk szembenézni a félelmünkkel? Ki vagy mi segíthetne? Ne keressünk újabb kifogásokat, keressük meg a megoldást!
Utóvégül ennyire egyszerű a dolog: ha szeretnénk, megkeressük a megoldást, ha nem, megtaláljuk a kifogást.
Sikert és boldogságot: