Az én fejemben három hang van (legkevesebb). Az egyik ilyeneket mond: Nem vagy képes rá… Úgysem fog sikerülni… A másik viszont épp ellenkezőleg: Meg tudod csinálni! Sikerülni fog! A harmadik pedig beszélget az első kettővel – ő az, aki végül meghozza a döntést, mi fog történni. Remélem senki nem küld engem elmegyógyintézetbe, hogy leírom nyilvánosan: hangokat hallok…
Viccet félretéve: meg vagyok győződve róla, hogy ezek a hangok mind az enyémek, de nem mindenik szolgálja az én érdekeimet. Az egyik hang ugyanis rinyáló kis köcsög, a másik pedig maga a király. És ott vagyok valahol közben én, akinek mindezeket végig kell hallgatnia, majd pedig döntenie kell.
A rinyáló kis köcsög nagyon hangos és rendkívül manipulatív:
Most nincs kedvem hozzá… Ha csak egy edzést kihagysz, nem lesz attól semmi… Egy cikk csokit bármikor megengedhetsz magadnak…
A király csak az igazat mondja, úgy, ahogy van:
Ha megteszed, büszke leszel magadra. Nem lesz könnyű, de jót tesz neked. Légy erős, mert megérdemled.
Bevallom őszintén, nagyon könnyű a rinyáló kis köcsögre hallgatni, de mindig megbánás a vége. Nagyon nehéz a királyra hallgatni, de ilyenkor mindig büszke vagyok magamra. Teljesen észszerű lenne, hogy mindig a királyra hallgassak, nem? Az lenne, ha a rinyáló kis köcsög befogná a száját. Csakhogy soha nem áll be neki…
De rájöttem: a rinyáló kis köcsög buta, mint egy eke – és ezt ki lehet, sőt ki kell használni! Amikor rinyálhatnékja van, át kell verni! Azt nyavajogja, most nincs kedvem edzeni, míg a király biztat, hogy gyerünk, edzésidő van! Én meg azt mondom a rinyáló kis köcsögnek: csak öt percet edzünk, öt fekvőtámasz, öt guggolás s kész, utána lustálkodunk, oké? És beveszi! Elhallgat! És itt jön a trükk: nát naná, hogy nem hagyjuk abba ötnél!
Ha nem érezzük elég erősnek magunkat, hogy szembeszálljunk a rinyáló kis köcsöggel, akkor verjük át! De semmiképp ne adjuk be neki a derekunkat, mert nem ő az, aki sikerre és boldogságra vezérel bennünket (épp ellenkezőleg).
Sikert és boldogságot: