Húsz éves koromban tele voltam ötletekkel, célokkal. Most, kétszer annyi idősen, már mindent kipipáltam a két évtizeddel ezelőtti célokból. Elmondom, hogy ez miért három az egyben: jó, rossz és megvilágosító.
Hogy miért jó, az talán a legegyértelműbb a három közül: ha sikerül, amit szerettünk volna, akkor sikerélményben van részünk, ami jól esik. De hogy lehet ez egyben rossz is?
Úgy, hogy azt gondoljuk, ha sikerül elérnünk a céljainkat, akkor sikeresek és boldogok leszünk. Nem? Nem! Nekem sikerült – valóban sikeres lettem, ám a boldogság nem jött vele. Sőt. Ezért rossz az, amikor elérjük a céljainkat, de nincs több célunk: hirtelen semminek sincs értelme. És ahelyett, hogy boldogok lennénk, pontosan az ellenkezőjét érezzük: ürességet, boldogtalanságot. Ugye mennyire ellentmondásos? Most értük el a céljainkat és nyomorultul érezzük magunkat!
Az olyan ambiciózus emberek számára, mint amilyen én is vagyok, kell a siker – nem vagyonban és nem hírnévben mért sikerre gondolok, hanem egyszerűen az útra a célkitűzéstől a beteljesülésig. Itt a dolog nyitja: az út a fontos, hogy tegyünk valamit, a létezésünk ne legyen hiába. És ettől leszünk sikeresek és boldogok. Nagyobbat nem is tévedhettem volna!
Mint kiderült ugyanis, teljesen fordítva vannak a dolgok: ha az ember el tudja érni, hogy boldog legyen, az már félsiker. Sőt, az esetek többségében nem is kell több: a boldogság maga a siker. Ez volt a megvilágosító része az én utamnak.
Most természetesen az a következő kérdés: hogyan legyen az ember boldog, ha nincsenek céljai, ha nem küzd, hogy elérjen valamit? Ezt a választ mindenki magának kell megkeresse, de megsúgom: nem olyan nehéz. Csak nézzünk mélyen a szívünkbe és kérdezzük meg magunktól: mi az, ami valóban fontos számunkra, mi az, amire elég rágondolni és nagyot dobban tőle a szívünk. Ott a boldogság. S ha megtaláljuk és megtartjuk, az a siker.
Sikert és boldogságot: