Amikor a középiskola után egyetemre mentem, azt gondoltam, hogy az a legfontosabb számomra, mert ezen múlik, hogy utána mi leszek. Az élet az egyetem után kezdődik – ezt mondták a felnőttek. Én pedig belementem ebbe a játékba, s elindultam a felvételire.
Nem kellett sok hozzá, hogy ráébredjek: én ezt nem akarom. Egy idegen városban, ahol nem érzem jól magam, olyasmit csináljak, amit 12 éven át utáltam? Nem voltam rossz tanuló, de a felvételi vizsgán pocsékul teljesítettem. Nem jutottam be. És a többséggel ellentétben, akik magukba roskadnak, ha nem jutnak be, én megkönnyebbültem. Féltem, hogy mit mondok majd a szüleimnek, ugyanakkor szívből örültem, hogy nem kell egyetemre járnom. Hazamentem és elkezdtem dolgozni. Néhány évvel később pedig vállalkozó lettem.
Hittem benne, hogy jól döntöttem, és most, 25 év távlatából tudom is, hogy így volt. De mi is volt az az egy dolog, amin mindez múlt? Az, hogy szerencsém volt a szerencsétlenségben? Hogy gyorsan, jó állást kaptam, annak ellenére, hogy nem volt semmilyen végzettségem? Hogy talpraesett vagyok? Úgy tűnhet, ezeken múlt. Én viszont másként látom: szerintem minden utólagos sikerem azon múlt, hogy boldog voltam.
A boldogság vezetett el a sikerhez – azt csinálhattam, amit én akartam csinálni és nem azt, amit kell. Ezért lettem alkalmazottból vállalkozó – mert már nem lehetett azt csinálni, amit én szerettem volna, mert mások meghúzták a határvonalakat és korlátoztak a céljaimban, vágyaimban. De a lényeg ez: ha boldog vagy, megtalálod az utat a sikerhez. Ha boldogtalan vagy, semmi sem fog sikerülni és semmit sem fogsz sikernek látni.
Sikert és boldogságot: