Amikor azt hallom egy vállalkozótól, hogy „Kér számlát?”, én azt hallom: „Nem fizetek adót, hogy több maradjon nekem”. Határozottan vallom, hogy ez az egyik olyan – és sajnos nagyon gyakori – hozzáállás, ami egyenes út a csődbe.
Az adót nem azért fizetjük, mert akarjuk. Azt kell fizetni. Olyan, mint hogy levegőt kell venni, ha élni akarunk. Dönthetünk úgy, hogy nem veszünk levegőt, de előbb-utóbb kinyiffanunk tőle. Adót kötelező fizetni. Ha nem tesszük meg, ha kibúvókat keresünk, akkor nem azt bizonyítjuk be magunknak és az alkalmazottainknak, hogy mennyire ügyesek és talpraesettek vagyunk (bár gyakran annak hisszük magunkat), hanem épp ellenkezőleg: azt igazoljuk, hogy tolvajok, gazemberek, csalók vagyunk. Aki az adóhivatalt, az államot becsapja, az becsapja önmagát, és semmi sem állítja meg, hogy bárki mást is becsapjon – alkalmazottakat, ügyfeleket, partnereket, klienseket.
Aki úgy próbál túlélni, hogy közben becsap mást, gyakorlatilag más kárából húz hasznot. Az ilyen vállalkozók okozzák azt, hogy az állam, az adóhivatal és az adóellenőr olyan, amilyen… Lehet azt mondani, hogy „Igen, de ők lopnak a legtöbbet”, és ez talán igaz is, ugyanakkor ez senkit nem jogosít fel arra, hogy ő is lopjon.
A sikeres vállalkozók tudják, hogy az adó az államé, és azt befizetik mindig becsületesen, mert tudják, hogy ezzel valójában saját maguknak is tesznek egy szívességet. Nyugodtan alszanak minden éjjel, bátran és emelt fővel néznek a szemébe az alkalmazottaknak, partnereknek, klienseknek. Az ilyen embereknek komoly tekintélyük van, az emberek felnéznek rájuk. És nem véletlen az sem, hogy sikeresek. Még soha, senkit ne vetettek meg azért, mert befizette rendesen az adót.
Az sem mellékes, hogy akitől megkérdezik, hogy „Kér számlát?”, és azt válaszolja, „Nem, nem kérek”, ugyanúgy bűnrészes. Naná, hogy megvesszük, hiszen új és olcsó, hülyék lennénk nem élni a lehetőséggel! Pedig tudjuk, hogy a „kamionról leesett laptop” valójában lopott. De nem érdekel minket, honnan származik, csak a személyes nyereség érdekel. Olcsóbban megkapjuk és csak ez számít. Meg sem fordul a fejünkben, hogy ezzel támogatjuk a lopást, a csalást, hiszen a tolvajnak adjuk a pénzt. Ha a tolvaj nem tudna túladni a portékáján, egészen biztos, hogy saját magától „szakmát” váltana.
Ugyanígy van ez a számla nélküli szolgáltatással is. Elfogadjuk, hiszen nekünk is olcsóbb, mert a szolgáltató nem kéri tőlünk az ÁFÁ-t. Ezzel viszont becsapjuk magunkat is, nem csak az államot, és ezt legtöbbször fel sem fogjuk. Csupán a rövid távú, személyes nyereséget látjuk. Csakhogy minden döntésünkkel a saját jellemünket formáljuk. Ha egyetlen egyszer is úgy döntünk, hogy rendben van az, ha számla nélkül veszünk valamit, azt tanítjuk meg magunknak, hogy mi olyan emberek vagyunk, akiknek a könnyű, kényelmesebb út jobban megfelel, mint a helyes út.
De soha nem késő felismerni, hogy mi helyes és mi nem, és soha nem késő megváltozni! Mutassunk jó példát az alkalmazottainknak és a gyermekeinknek! Mutassuk meg azt, hogy lehet a helyes úton is boldogulni, mi több, a legtöbb elégtétel és a legnagyobb siker ezen az úton vár ránk!
Sikert és boldogságot: