Site icon C.S. Lazzar

Látni a fától az erdőt: hogyan ne engedjük, hogy az apróságok elnyeljék az életünket

Látni a fától az erdőt: hogyan ne engedjük, hogy az apróságok elnyeljék az életünket

Az organikus avokádó vagy a hagyományos éri meg jobban? – már legalább öt perce álltam a bevásárlóközpont gyümölcsrészlegén, ezen az életbevágóan fontos kérdésen elmélkedve, amikor egy másik gondolat kiütötte nálam a biztosítékot: tényleg ez a legfontosabb most az én életemben?

Gondolom, mindenkivel előfordul, hogy az apró dolgok annyira felgyűlnek, hogy gyakorlatilag elveszik bennük az életünk. A hétvégi bevásárlás, a számlák befizetése, a munka, a gitár- meg a balettórák, na és persze az őrült hajsza a tökéletes avokádó után… Elfelejtünk, sőt, egyszerűen nem marad időnk élni.

De mi igazán fontos az életben? Az egészségünk, a család, a barátaink és persze az, hogy bármit is csinálunk, leljük benne örömünket. Érdekes, hogy a listára fel sem került a pénz. Pedig a tetteink azt bizonyítják, hogy az mindennél fontosabb. Azért dolgozunk látástól vakulásig, azon aggódunk a legtöbbet, azon veszekszünk a párunkkal. 

Mit is tehetnénk, hogy ne így legyen? 

Az egyik, amit tehetünk, hogy összeírjuk, hogy mi igazán fontos számunkra, és kitesszük valahová, jól látható helyre a lakásunkba. Olvassuk el naponta többször, hátha kicsit átalakul a szemléletmódunk, hátha kicsit másmilyen döntéseket hozunk.

A másik, amit tehetünk, a tudatos jelenlét gyakorlása – ebben óriási segítség lehet a mindfullness meditáció. Napi 5-10 perc csodákra képes, hogy észrevegyük és maximálisan kiélvezzük az élet apró, örömteli pillanatait. Hogy ne a problémákon agyaljunk folyamatosan, hanem tudjunk elszakadni tőlük és tudjuk átélni a pillanatot, amiben épp vagyunk. 

Végül pedig: lehetünk lazábbak. Ne törekedjünk mindenben a tökéletességre, lássuk be, hogy az élet tele van meglepetésekkel és kompromisszumokkal, fogadjuk el a tökéletlent és érjük be azzal, amink már van, sőt, legyünk hálásak érte. Végül is, az organikus avokádó is ugyanúgy megrohad… 

Sikert és boldogságot:

Exit mobile version