Nem az időd kevés, hanem a fejed van tele felesleges zajjal. Nekem ez egy teljesen hétköznapi helyzetben ütött be: ültem a kanapén, és már megint azon pörögtem, hogy „mit rontok el”, miközben valójában csak jobb kérdéseket kellett volna feltennem magamnak.
Na, itt jöttek képbe azok a könyvek, amik nem úgy hatottak rám, mint egy motivációs poszter a falon („Higgy magadban, és kész”), hanem úgy, mint amikor valaki odatesz eléd egy csavarhúzót: „tessék, ezzel lehet megjavítani”.
És igen: én is az a típus voltam, aki a „önfejlesztő könyv” kifejezéstől reflexből szemforgatott. Aztán rájöttem, hogy ezek a könyvek gyakran olyanok, mint egy jó beszélgetés valakivel, aki már elrontotta helyetted, amit te épp készülsz elrontani. Kényelmes, nem?
1) A játékszabályok átírása: Stephen R. Covey – „A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása”
A cím tényleg olyan, mintha a könyv végén automatikusan kapnál egy fehér sportkocsit és egy LinkedIn-posztot. De Covey nem trükköket árul. Inkább egyfajta belső iránytűt ad.
Nekem a legnagyobb „aha” az volt, hogy a reakcióm nem kötelező automata válasz. Vannak dolgok, amiket nem te választasz (hangnemek, határidők, emberek rossz napjai), de azt igen, hogy beleránt-e a mocsárba.
Volt idő, amikor egy rosszul sikerült főnöki mondat után estig vittem magammal a feszültséget, mint egy rossz szagot a kabáton. Covey óta sokszor megállok fél másodpercre, és felteszem a kérdést: „Ez tényleg rólam szól, vagy csak rajtam csattan?” Meglepően sokszor az utóbbi.
A könyv ereje nekem abban van, hogy nem azt kérdezi: „hogyan legyél gyorsabb”, hanem hogy milyen emberként akarsz gyorsabb lenni. Nagy különbség.
2) A „svájci bicska” a hétköznapokra: Tim Ferriss – „Titánok eszköztára”
Ez a könyv olyan, mint egy óriási szerszámosláda: olimpikonok, vállalkozók, művészek, befektetők – mindenféle „titánok” kicsi, konkrét szokásokkal és módszerekkel.
Amiért szerethető: nem akar meggyőzni, inkább telepakolja az asztalt ötletekkel. Te meg kiválasztod, mi működik.
Nekem például két dolog ragadt be:
- Rutin, ami indít, nem fáraszt. Nem kell háromórás „csodareggel”. Egy rövid, ismételhető kezdés (pár perc jegyzet, egy kis mozgás, egy gyors napi fókusz) már rakétát csinálhat a napból.
- Kísérletező hozzáállás. Ferriss világában nem „ilyen vagyok”, hanem „kipróbálom, működik-e”. Ez valahogy leveszi a perfekcionizmus nyakörvét.
És igen, a hideg zuhany is előkerül… én azt mondom, van az a pont, amikor a fejlődés és a fagyás közti határ elmosódik. De a könyvben pont az a jó, hogy nem kell mindent bevenned. Elég, ha 1–2 dolgot tényleg tesztelsz.
3) A pénz tabujának finom szétszerelése: George S. Clason – „Babilon leggazdagabb embere”
Ha a pénzről beszélünk, az emberek fele azonnal feszeng, a másik fele meg okoskodik. Clason ehhez képest fogja az egészet, és mesébe csomagolja: egyszerű történetek, egyszerű szabályok.
A legfontosabb üzenet, amit én vittem belőle: a pénz nem erkölcsi vizsga. Eszköz. És ha nem te irányítod, akkor ő fog irányítani téged (általában rossz időpontban, rossz hangulatban).
A „fizess először magadnak” szabály nálam azért működött, mert konkrét és kicsi:
- bejön a pénz,
- először félreteszek (akár 10%-ot, akár kevesebbet, ha onnan indulsz),
- utána jön a többi.
Nem varázslat. Inkább egy új alapértelmezés. És az a vicces, hogy ez a kis mozdulat sokszor több nyugalmat hoz, mint bármilyen extra bevétel-utáni hajszolás.
Mit változtatott bennem ez a három könyv?
Nem lettem tőlük „új ember” hétfő reggelre. Inkább úgy írják át a dolgokat, ahogy egy jó szemüveg: ugyanazt a világot nézed, csak élesebben.
- Kevesebb külső zaj, több belső kontroll. (Covey)
- Több kísérletezés, kevesebb önvád. (Ferriss)
- Több pénzügyi tisztaság, kevesebb homályos szorongás. (Clason)
És ha most azt mondod: „jó-jó, de én nem vagyok az a nagy olvasós”, akkor egy apró trükk: ne úgy állj hozzá, hogy „elolvasom a könyvet”, hanem úgy, hogy kiveszek belőle egyetlen használható dolgot. Ennyi. Egyetlen új szokás, egyetlen jobb kérdés, egyetlen új szabály.
3 kézzelfogható következő lépés (ma is megcsinálható)
- Válassz ki egy könyvet a háromból, és olvass el belőle 20 oldalt egy héten át.
- Írj ki egy mondatot belőle, ami megütött, és tedd ki oda, ahol látod.
- Tesztelj egy apró változtatást 7 napig (rutin, reakció, félretett pénz). Ne „örökre”, csak egy hétre.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Melyikkel kezdjem, ha eddig idegenkedtem az önfejlesztő könyvektől?
Covey jó első lépés, mert nem „hackeket” tol, hanem alapokat ad. Ha inkább gyakorlati tippekre vágysz azonnal, akkor Ferriss lehet a belépő.
Mennyi olvasás számít „elégnek”?
Napi 10–20 perc bőven. A rendszeresség többet ér, mint a hősi maratonok, amiket két nap után elfelejtesz.
Jegyzeteljek, vagy elég csak olvasni?
Ha csak egy dolgot csinálsz: jelölj be 3–5 sort fejezetenként. A cél nem a szép jegyzet, hanem hogy visszatalálj a lényeghez.
Mi van, ha félbehagyok egy könyvet, mert nem jön át?
Semmi. Tedd le. Adj neki egy tisztességes esélyt (mondjuk 40–60 oldalt), aztán válts. A rossz könyv a legdrágább könyv: az idődbe kerül.
Honnan tudom, hogy tényleg „jó” önfejlesztő könyvet választok?
Nézd meg, hogy van-e benne alkalmazható gondolat már az elején. Ha 30 oldal után sincs egyetlen mondat, amit aláhúznál, valószínűleg nem neked szól most.
Sikert és boldogságot: