Tudod, mi a legfurcsább az egészben? Hogy évekig azt hittem, a pletykálás teljesen normális. Sőt, néha még úgy is éreztem, hogy valami jót teszek vele – hiszen csak „aggódom” másokért, vagy épp „megosztom a véleményem”. De aztán rájöttem, hogy ez kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy a csokitortát csak azért eszem, mert aggódom, hogy megromlik a hűtőben.
Na de komolyra fordítva a szót: tényleg elhittem magamnak, hogy amikor kibeszéltem valakit a háta mögött, az valamiféle társadalmi szolgálat. Mintha az lenne a dolgom, hogy mindenkiről véleményt alkossak és azt szépen továbbpasszoljam, mint valami emberi hírügynökség. Pedig valljuk be őszintén: ez kb. annyira hasznos tevékenység, mint télen ventilátorral hűteni a szobát.
Persze, teljesen természetes, hogy véleményt alkotunk másokról. Ez olyan, mint a légzés – automatikusan megy. De itt jön a csavar: attól, hogy valamit gondolok Pistáról vagy Juliról, még nem kell ezt feltétlenül megosztanom az egész irodával, ugye? Ez már választás kérdése. És én sokáig rosszul választottam.
Az igazi felismerés akkor jött, amikor rádöbbentem: csak azért, mert mindenki ezt csinálja, még nem biztos, hogy jó dolog. Ez olyan, mint amikor gyerekként azt mondták, hogy „de anya, mindenki megnézi ezt a filmet!” – és anyád azt válaszolta: „ha mindenki leugrana a hídról, te is leugranál?” Na, hát a pletykálás az én hidugrásom volt.
Szóval hoztam egy tudatos döntést: vége a háta mögötti dumálásnak. És mielőtt azt gondolnád, hogy egyik napról a másikra zen mesterré váltam, hadd osszam meg: nem volt egyszerű. De kidolgoztam három alapszabályt, amit követek:
Először is, nem ítélek első benyomás alapján. Tudod, régen elég volt, hogy valaki furán nézett rám a boltban, és máris készen állt a fejemben a teljes személyiségprofil. Most inkább várok. Hátha csak rossz napja volt. Vagy kontaktlencsét próbált berakni gondolatban.
Másodszor, nem hagyom, hogy mások véleménye befolyásoljon. Ha Kati azt mondja, hogy Béla egy idióta, az még nem jelenti, hogy nekem is annak kell tartanom. Lehet, hogy Kati és Béla között csak valami parkolóhelyes vita volt, és én miért lennék részese ennek a drámának?
Harmadszor – és ez a legnehezebb –, csak olyat mondok ki hangosan, amit az illető szemébe is megmondanék. Ez eleinte olyan volt, mint amikor diétázol és minden sarkon cukrászda van. De idővel egyre könnyebb lett.
A változás nem volt azonnali. Eleinte olyan voltam, mint aki leszokik a cigiről – minden alkalommal, amikor valaki elkezdett pletykálni, szinte viszketett a nyelvem, hogy hozzászóljak. De aztán elkezdtem észrevenni a mintákat. Hogy mindig ugyanazok a helyzetek triggerelnek, ugyanazok az emberek húzzák ki belőlem a rosszindulatú megjegyzéseket.
És tudod, mi a legdurvább? Ahogy egyre kevesebbet pletykáltam, úgy lettem egyre nyugodtabb. Mintha egy láthatatlan teher került volna le a vállamról. Nem kellett már emlékeznem, hogy kinek mit mondtam kiről, nem kellett aggódnom, hogy visszajut-e az illetőhöz. Egyszerűen csak… békém lett.
Most már másképp látom az egészet. A pletykálás olyan, mint a gyorskaján élni: pillanatnyilag jó íze van, de utána mindig rosszul érzed magad tőle. És hosszú távon? Tönkreteszi az egészségedet – ebben az esetben a lelki egészségedet.
Az önképem is javult. Régen sokszor éreztem magam kicsinyesnek, amikor hazamentem és végiggondoltam, kikről mit mondtam aznap. Most? Most büszke vagyok magamra, hogy meg tudtam szakítani ezzel a szokással. És ez nem kis dolog, hidd el.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Hogyan reagáljak, ha valaki pletykálni kezd előttem?
Finoman válts témát, vagy kérdezz vissza valami semlegesre. Ha nem működik, a csend is válasz.
Mi a különbség információ és pletyka között?
Az egyik segít a munkádban vagy döntéseidben. A másik csak szórakoztat – valaki kárára.
Nem leszek unalmas, ha nem veszek részt benne?
Lehet, hogy egy ideig igen. Aztán rájössz: inkább nyugodt leszel, mint „érdekes”.
Mi van, ha valaki rólam pletykál?
Úgyis fog. Nem tudod kontrollálni. De azt igen, hogy te mit képviselsz.
Hogyan szokjak le róla fokozatosan?
Nem kell egyik napról a másikra. Kezdd azzal, hogy napi egy beszélgetésben tudatosan nem veszel részt benne.
Sikert és boldogságot: