A címben szereplő két állítás, bár első ránézésre ellentétként fogható fel, valójában nem az. Hogy magadtól mit vársz el, igazából semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy mástól mennyit vársz el. Mi több, mindkettőnek más és más hatása lesz az életedre.
Hallgasd meg (4:10 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
Többet várni el magamtól
Soha nem volt kockahasam. Nagy a valószínűsége, hogy soha nem is lesz. S nem azért, mert nincs kitartásom az edzésekhez (bevallom, néha azért itt is van gond), hanem azért, mert az evésre nem úgy tekintek, mint egyszerű vitamin- és tápanyagbevitel. Szeretek enni, ez az igazság. Igyekszem egészséges ételeket fogyasztani, de az egészséges nem vág egybe azzal az étrenddel, amire szükség van a kockahas eléréséhez. Így nem is várom el magamtól azt, hogy kockahasam legyen, azért edzek, hogy fitt legyek, ne legyek beteg, s mert szeretném elkerülni, hogy idős koromban több testrészem fájjon, mint amennyi nem.
Így jártam, amikor egyszer úgy döntöttem, kockahasat gyúrok. Ismertem magam, mégis egy irreális elvárást tettem magam elé. Kitalálhatod, mi történt. A kockahas valószínűleg megvolt, csak épp nem látszott a rajta húzódó zsírrétegtől. Feladtam. De nem voltam csalódott, mert a kudarcból lehet igazán sokat tanulni.
A tanulság az, hogy nem szabad épp ennyire magasra helyezni a mércét. Ma már az önmagammal szembeni pozitív elvárás számomra azt jelenti, hogy a döntéseimtől mindig a legjobbat várom és igyekszem a múltbeli tapasztalataim alapján, magamhoz mérten igazítani az elvárásokat. Ugyanakkor mindig próbálok egy kicsit többet elérni.
Nagy dolgokat kell elvárnod magadtól, mielőtt valóra tudod váltani őket.” – Michael Jordan
Például soha nem szerettem szaladni. Aztán pár éve, valamilyen rejtélyes oknál fogva szaladhatnékom támadt. Meg is futamodtam és érdekes módon jól esett. Úgyhogy szokássá vált. Előbb csak három kilométert szaladtam, azt is csak lassú tempóban és minden kilométer után megálltam megpihenni. De mindig feljebb és feljebb toltam a mércét, így ma már öt kilométert szaladok, megállás nélkül, szinte minden reggel.
Az eredmény? Egyrészt fizikailag nagyon jó hatással van rám, fittnek érzem magam, remekül indul a napom, energikus vagyok. Ezen felül viszont büszke vagyok magamra. Mindig többet vártam el magamtól, amit kis erőfeszítések árán sikerült is elérni, így mindig több lettem.
Ezt próbálom alkalmazni az életem minden területén: mindig egy kicsivel többet várni el magamtól, hogy napról napra jobb ember legyek.
Kevesebbet várni el mástól
Ha senkitől nem vársz el semmit, soha nem leszel csalódott.” – Sylvia Plath
Sylvia remekül megfogalmazta. Aki képes ezt betartani, rengeteg fejfájástól kíméli meg önmagát. De emberek vagyunk és tele vagyunk elvárásokkal, amelyekről nagyon nehéz lenne leszokni. Ami nekem bejött, hogy valahányszor csalódottságot, frusztrációt, esetleg haragot érzek, megpróbálom megértetni magammal, hogy a saját elvárásom okozza ezt. Itt még hosszú utat kell bejárnom…
Ha például valaki a parkolóban nekicsapja az ajtaját az én autómnak, felugrik a pumpám. Elvártam volna, hogy vigyázzanak. De aki a sajátjára nem vigyáz, miért vigyázna a máséra? Tudom és értem, hogy a saját elvárásom az oka a felháborodásomnak, mégsem tudok az ilyenen simán átlépni. Hiszen ott a karc, ott a horpadás az én autómon, amit nap mint nap látni fogok. Én vigyázok, más viszont kárt tesz benne. Ebbe valahogy nem tudok belenyugodni. Hosszú utat kell még bejárnom… De igyekszem. Az elméletet már tudom, a gyakorlatba ültetés meg folyamatban van.
Sikert és boldogságot: