Néha (jó na, gyakran) azon kapom magam, hogy a múltamon töprengek. Mi történt ma, mi történt tegnap és még egészen régi dolgok is eszembe jutnak. Amikor meg szembejött velem a „Ne élj a múltban!” idézet, összerezzentem. Vajon én is a múltban élek? Aztán rájöttem: a múlton gondolkodni és ott élni, nem ugyanazt jelenti.
Hallgasd meg (3:56 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
A múlton gondolkodni teljesen természetes. Ilyenkor dolgozzuk fel az eseményeket, reflektálunk a tetteinkre, tanulunk a hibáinkból.
Aki a múltban él, az vagy azért teszi, mert fél az ismeretlentől (a múlt pedig már semmilyen meglepetést nem tartogat), vagy azért, mert egyszerűen volt egy olyan periódus a múltjában, amit semmi más nem tudott felülmúlni, így jól esik visszagondolni rá, megvigasztalja, ha a jelenlegi élete valamiért nem megfelelő.
Hogyan lehet megkülönböztetni a kettőt?
Aki a múltban él, az hajlamos arra, hogy a jelenét a múltjához hasonlítsa. Bármi történik vele, mindig a „régi szép időket” hozza fel és mond is néhány szót vagy egy egész monológot arról, hogy milyen volt akkor. A történetet már ezerszer hallottuk, mégis elmondja, újra meg újra. Ez az ember ott leragadt és nem tud továbblépni.
A legtöbbet a múlt hibáiból tanulhatunk. A múltban elkövetett hiba a jövő bölcsessége.” – Gyilkos elmék című film
Aki a múltban él, az általában fél a jövőtől, fél az ismeretlentől. Könnyen felismerhető, hiszen nem vállal be semmilyen kockázatot, csak azt hajlandó megtenni, amit nem életében először kell megtennie.
Soha semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni.” – Eckhart Tolle
Aki a múltban él, általában nem egy boldog ember. Nem szereti azt, ahol jelenleg van, gyakran tudatában is van annak, hogy ő nem boldog és ezt szóvá is teszi.
Van a másik véglet is, amikor az ember múltja is szomorú, lehangoló, mégis le van ott ragadva. Ilyen lehet egy szeretett személy elvesztése, valamilyen komoly fizikai sérülés, baleset vagy betegség okozta korlátozottság, maradandó károsodás, esetleg rokkantság kialakulása. Nem kétség, innen nagyon nehéz újra erőre kapni és felállni, de vannak nagyszerű kivételek – szolgáljanak ezek remek példaként (érdemes elolvasni például Keresztes Zsolt történetét).
Miért rossz a múltban élni?
Mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet.” – Egyszer volt, hol nem volt című film
Ha a múltban élsz, rabságban élsz, illetve megfosztod magad mindazoktól a lehetőségektől, amiket a jövő tartogat számodra. Valószínűleg soha nem leszel boldog.
Mit tehet az, aki a múltban él, de változtatni szeretne ezen?
- El kell fogadnia, hogy a múlt már megtörtént, nem lehet rajta változtatni.
- Engedjen be minden érzelmet, ami a múltjával kapcsolatos, érezze át őket, de ne rágódjon rajtuk túl sokáig. Ahogy jönnek, úgy menjenek is.
- Vonja le a tanulságokat: minden múltbeli eseményből lehet tanulni valamit. A legnagyobbat pedig a hibákból lehet fejlődni.
- Ha ezeken túl van, a múltat egyszerűen el kell engedni, el kell felejteni. Ha már semmi hasznot nem lehet vonni belőle, nincs már rá szükség.
- Kezdjen el terveket szőni, gondolkodjon el rajta, hogy mi az, ami még nem történt meg, de ha megtörténne, akkor boldoggá tenné őt. Majd tegye meg. Csak egyszer kell túllépnie a kényelmi zónáján, és ha már megtapasztalta, hogy van élet a jövőben is, nem csak a múltban, visszakapja az életét.
Sikert és boldogságot: