Voltál már úgy, hogy reggel alig dugtad ki a lábad a takaró alól, máris minden rosszul sült el? Teljesen véletlenszerűen indul el, és aztán Murphy törvénye sorozatosan igazolódik: ami el tud romlani, az el is romlik. Én is voltam már így…
Hallgasd meg (2:40 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Legutóbb tegnap történt: valahogy semmi sem akart úgy működni, ahogy én szerettem volna. Már a reggel rosszul indult, és egyre csak rosszabbodott. Amikor beütöttem a kezem, már éreztem, hogy szakad a cérna, de még bírtam. Aztán útközben az iroda felé sárba léptem, majd az irodában vettem észre, hogy otthon felejtettem a fülhallgatóm, amivel feltétlenül dolgoznom kellett volna, és így tovább, és így tovább.
Általában elkönyvelem úgy, hogy ez egy ilyen nap, és egyetlen dologra próbálok vigyázni: elkerülni minden értékes tárgyat, hogy minél kisebb legyen a kár, amit aznap okozok. De ma nem! – gondoltam, és azt mondtam magamnak: én döntök. Én döntöm el, hogy milyen napom lesz, én döntöm el, hogy hatással lesznek-e rám a negatívumok vagy sem. És itt vagyok, másnap van, a pechsorozat megszakadt akkor, amikor én hoztam egy más döntést. És többet semmi sem romlott el, semmi sem okozott nekem fejfájást.
Azt a következtetést vontam le, hogy ilyenkor mi magunknak okozzuk a bajt s a szenvedést. Valahol valami nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk, aztán mindent úgy manipulálunk, hogy nekünk legyen igazunk: ez egy pocsék nap! És úgy lesz.
Beigazolódott az ellentéte is: ha azt szeretném, hogy inkább egy jó napom legyen, változtatnom kell. Először a gondolkodásmódban, át kell állnom negatívról pozitívra. Aztán a többi jön magától. Túl egyszerűnek tűnik? Mert az. Csak mi, emberek, szeretjük túlbonyolítani a dolgokat.
Mondd azt magadnak: minden jel ellenére ez az én napom lesz! Majd gondolj valamire, ami viszonylag egyszerű, de kellő balszerencsével akár elrontható, aztán fogj hozzá és valósítsd meg. Törd meg a sorozatot, bizonyítsd be magadnak, hogy te döntesz. És minden visszaáll a helyes kerékvágásba.
Sikert és boldogságot: