Képtelen vagy delegálni, vagy ha mégis átadsz egy feladatot, rajta ragad a figyelmed, s addig rágod az ember fülét, míg végül csak te oldod meg? Mindenről (is) kell tudjál, ami a cégedben zajlik? Minden alkalmazottadat névről ismered, pontosan tudod, ki mit kell csináljon, mikor jön, mikor megy, és hányszor van a vécén naponta? Te egy mikromenedzser vagy, és ezzel halálra ítéled a csapatodat!
Hallgasd meg (4:06 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
Írtam már egyszer róla, hogy a mi cégünknél három fő irányelv szerint dolgozunk. Ezek közül az egyik így hangzik: A tökéletességre törekszünk. Az előző bejegyzésemben is rávilágítottam: a tökéletesség egy délibáb. Az a vállalkozó, aki erre törekszik, és mondjuk ki, perfekcionista (az az ember, aki a tökéletességre törekszik minden téren – de nagyon jól tudja, hogy pont ebből kifolyólag fog nagyon sokszor hibázni, éppen ezért még jobban igyekszik, és ezért még többet hibázik…), nagyon nehezen tud bármit is kiengedni a kezéből. Ugyanis az ilyen ember képtelen végignézni azt, hogy valaki hibázik. Főleg akkor, ha ő maga tudja, hogyan kellene úgy csinálni, hogy hibátlan legyen…
Nos, igen. Ilyenkor kézbevesszük a dolgokat, megmutatjuk, hogyan kell csinálni, azaz mikromenedzselünk. Csupán a feladatot tartjuk szem előtt, és azt, hogy az a saját sztenderdjeinek szerint tökéletesen legyen elvégezve. Közben meg észre sem vesszük azt, hogy csendben írogatjuk a csapatunk végrendeletét.
Hallgasd meg egy egykori mikromenedzser tanácsát: magad alatt vágod a fát!”
A mikromenedzsment demoralizáló, azaz azt az érzést kelti az alkalmazottban, hogy nem bízunk meg benne, nem bízunk a képességeiben, azaz teljességgel inkompetens. Megoldunk egy rövid távú problémát, közben kreálunk egy sokkal nagyobb hosszú távút.
A mikromenedzser képtelen a vállalkozását egy bizonyos szintnél nagyobbra növelni. Amikor már nem lát át mindent, önkéntelenül is összehúzza a vállalkozást – embereket bocsát el, szekciókat épít le. A vállalkozás nem növekszik, hanem csökken.
A mikromenedzser előbb-utóbb kiég, hiszen képtelen annyi mindenre és mindenkire hosszú távon odafigyelni. Mivel ő menedzselt mindent, amikor ő kiég, a vállalkozás nagy valószínűség szerint csődöt mond, vagy jobb esetben egy olyan szakadékba zuhan, amiből nagyon nehezen tud kimászni.
A mikromenedzser arra tanítja az alkalmazottait, hogy tőle függjenek. Ha nem tudnak valamit megoldani, nem próbálnak kreatívan gondolkodni, nem keresnek megoldásokat, hanem a főnök térfelére dobják a labdát, hogy oldja meg ő.
Mit csinálj, ha alkalmazott vagy és a főnököd egy mikromenedzser?
Mutasd meg neki ezt a bejegyzést. Ha tartasz a következményektől, küldd el neki anonim üzenetben (nem ez az a megoldás, amivel azonosulni tudok, de tudom, hogy vannak olyan főnökök, akik nem tűrnék el, ha egy alkalmazott ezzel szembesítené őket).
Mit csinálj, ha főnök vagy és magadra ismertél?
Kezdetnek itt van három tipp:
- Tanulj meg delegálni!
- Azt mondd meg az embereidnek, hogy mit kell megoldani, és ne azt, hogy hogyan.
- Soha, soha, soha ne oldj meg az alkalmazottad helyett valamit!
Nyilván nem fogsz egy egyoldalas blogbejegyzés által leszokni a mikromenedzselésről. A célom az volt, hogy felismerd a problémát és annak veszélyes következményeit. Most már rajtad áll, hogy megkeresd azt a menedzselési formát, amellyel a csapatod és a vállalkozásod nagyra tud nőni.
Sikert és boldogságot: