Vélemények. Néha kikérjük, máskor adják kérés nélkül is. Mi is adjuk agyra-főre mindenkinek. Nem? Dehogynem. Ha van Facebookod, és lájkoltál már egy képet, véleményt mondtál róla: tetszik, amit megosztottál. Elképesztő, hogy több milliárdos ipar született, ami elsősorban semmi másra nem alapoz, mint más emberek véleményére.
Hallgasd meg (4:08 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
Én őszintén megmondom, nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos számunkra a saját véleményünk kinyilvánítása. Ahogy azt sem gondoltam volna, hogy ilyen mélyreható szinteken befolyásol bennünket mások véleménye.
Más emberek véleménye olyan útra terelhet, amin eszedbe sem jutna járni, ha te lennél az egyedüli ember a Földön.” – Gary Vaynerchuk
Lehet, hogy azt gondolod, hogy téged annyira nem befolyásol más emberek véleménye, de most mondd meg te is őszintén, érdekelne, hogy áll a hajad, milyen ruha van rajtad (van-e egyáltalán rajtad valami), vagy mit és hogyan eszel, ha te lennél az egyedüli ember a Földön? Ha ennyire leegyszerűsítjük a kérdést, azt hiszem, kivétel nélkül mindenki, aki a Földön él, elmondhatja magáról: nap mint nap hozok olyan döntést, ahol figyelembe veszem más emberek véleményét.
A fenti példa bizonyítja, hogy van az a pont az ember életében, amikor hasznos a más emberek rólunk alkotott képe – és ez rendben is van így. De nagy hibát követünk el, ha csak vagy többnyire ezek alapján hozunk döntéseket.
Ennek a veszélynek főleg az internet korában felnövő generáció van kitéve, ők ugyanis már azt a világot élik meg, amikor az a jó, a népszerű, a menő, ha sok lájkot kapsz a közösségi médián. A lájk olyan a fiatalok számára, mint az alkohol, legalábbis az emberi agy hasonlóképpen reagál rá: dopamin szabadul fel, boldogságot éreznek, ezáltal természetes, hogy újra meg újra akarják. A negatív értékelésektől mindenki óvakodik, tehát csak olyasmit posztolnak, amire lájkot kapnak. Így, akarva-akaratlanul kialakul bennük a más emberek véleményétől való függés.
A probléma fokozódik, ugyanis a virtuális világban felépített egyéniségüket nem tarthatják meg pusztán annak – virtuálisnak –, hiszen (még) van való életük is: a más emberek tetszésére felépített álarcot magukra kell ölteniük és azok szerint kell éljenek a mindennapokban is.
Számos tipp, ötlet és gyermeknevelési tanács található az interneten más emberek véleményével kapcsolatban, de én nem szeretnék ezekbe belebonyolodni. Én azt gondolom, hogy minden ember számára csupán legfeljebb négy-öt hozzá közeli ember véleménye ér valamit. A többit magasról le kell… khm.
Szinte természetes, hogy ha ezt a négy-öt embert fel kéne sorolni, akkor a szülők, házastársak és esetleg a legjobb barátaink jutnának eszünkbe. Érdemes azonban tényleg mélyen belegondolni, hogy így van-e, megvizsgálni mindegyiküket egyesével, hogy valóban pozitívan járulnak-e hozzá az életünkhöz és az egyéniségünk formálásához.
Sajnos nem minden esetben van ez így, rengeteg szülő például valósággal elnyomja a már felnőttkorban élő gyermekének valódi személyiségét is. Ha a belső vizsgálat során valaki elbukna, nem kell mást tenni, mint meghozni egy döntést: ennek az embernek a véleménye nem jelent semmit számomra! És már csak oda kell figyelni rá, hogy úgy is legyen.
Az is lehet, hogy a belső vizsgálatunk során az derül ki, hogy egészen más emberek vannak pozitív hatással ránk, mint a főnökünk vagy a szomszédunk. Bárki is lenne, véssük az eszünkbe: az ők véleménye fontos számunkra, kérjük tehát ki minél többször!
Sikert és boldogságot: