Vásároltál már olyasmit, amire nem volt különösebben szükséged? Vannak olyan cuccaid, amiket (szinte) soha nem használsz? Tudom, hogy nehéz bevallani (főleg másnak), de ha bár magadnak bevallod, olvass tovább, hogy megtudd, mi ennek az oka és mit tehetsz ellene.
Hallgasd meg (5:18 perc) ⇩
Olvasd el (5 perc) ⇩
Először is, ha bárkit is megnyugtat: a meggondolatlan és kényszeres vásárlás sokkal több embert érint, mint gondolnánk. Engem ez nem hogy megnyugtat, épp ellenkezőleg, nyugtalanít. Ugyanis tényszerűen bizonyítja, hogy bár tudatos lények vagyunk, nem hozunk tudatos döntéseket. Nem azért vásárolunk meg dolgokat, mert szükségünk van rájuk, akarjuk, és úgy döntünk, megvesszük…
Egy fogyasztó társadalom vagyunk, ami annyit jelent, hogy arra vagyunk betanítva, vagy ha úgy tetszik, manipulálva, hogy folyamatosan költsük a pénzt. Ráadásul nemcsak a sajátunkat, hanem azt is, amivel nem rendelkezünk. Kölcsönöket veszünk fel, hitelkártyával vásárolunk agyra-főre, a lényeg, hogy vásároljunk, vásároljunk, vásároljunk. Mesterien ki van találva, hogyan lehet az embereket rávenni a vásárlásra úgy, hogy nekik meg se forduljon a fejükben az ellenkezője.
Először is bármerre nézünk, reklámokat látunk, méghozzá olyanokat, amelyek mélyen beleivódnak az ember tudatalattijába, hogy aztán később kényszeres vágyat érezzünk a vásárlásra. Érezted már azt, hogy „nekem ez kell”? Nem tudtad, miért, de nem is érdekelt. És megvetted. Éreztél egy viszonylag rövid ideig tartó endorfin-löketet (jól esett), aztán ahogy az elmúlt, különböző banálisabbnál banálisabb „észérveket” kerestél, amelyekkel alátámaszthattad a vásárlást. Így vagy úgy megmagyarázod magadnak, megnyugszol, és az élet megy tovább, jöhet a következő vásárlás.
Másodszor, a piac kihasználja az emberek bizonytalanságát. S valljuk be, az emberek zöme, bár nem mutatja ki, merőben bizonytalan, és ezt tetézik azzal, hogy más emberek véleményére építkeznek. Túlságosan fontos számunkra, hogy mit gondolnak rólunk a munkatársaink, a rokonok, a szomszédok, sőt gyakran még az idegenek is. Túl gyakran hozunk döntést más emberek véleményét szem előtt tartva.
Azért nem veszem fel ma ezt a nadrágot, mert tegnap is ez volt rajtam. Hiába, hogy ez a legkényelmesebb és ebben érzem magam a legjobban, jobban érdekel, hogy más ne beszéljen engem ki. Nehogy azt gondolják, hogy nincs nekem más nadrágom! És pontosan ebből az okból vásárolunk meg hihetetlenül sok, teljesen felesleges cuccot, vagy olyan dolgokat, amelyeket egyébként nem vennénk meg.
Félünk, hogy lemaradunk valamiről. Félünk, hogy elítélnek más emberek. Félünk, hogy kilógunk a sorból. Félünk, hogy mi leszünk a pletyka témája. És mindez visszavezethető a saját belső bizonytalanságunkra. Tényleg arra van szükségünk, hogy más embereknek „jó” véleménye legyen rólunk? Akkor is, ha az egész csak egy színjáték? Fontosabb, hogy beilleszkedjünk, mint az, hogy önmagunk legyünk?
Érdekes, hogy attól nem félünk, hogy az eljátszott szerep során szerzett hamis elismerés, hamis boldogsághoz vezet. Azt gondoljuk, hogy attól leszünk elégedettek és boldogok, ha elfogadnak, nem rólunk pletykálnak. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy fenntartsuk a látszatot, és nem vesszük észre, hogy közben mindez felemészt, nyomorultak, szánalmasak leszünk és boldogtalanul élünk.
De lehet ezt másképp is csinálni. Hiszen a sikeres és boldog emberek nem így gondolkodnak, nem vásárolnak felesleges dolgokat és nem érdekli őket más emberek véleménye.
Mit lehet tőlük tanulni?
- A vásárlás nem tesz boldoggá.
- Cuccok nem tesznek boldoggá.
- Más emberek véleménye nem számít.
Mit tudsz konkrétan tenni?
Mielőtt bármit megvásárolnál, állj meg és gondolkodj el, kérdezd meg magadtól a következő kérdéseket:
- Van már ilyen / ehhez hasonló / ugyanezt a szerepet betöltő nekem?
- „Igen, van.” – ne vedd meg.
- „Nincs.” – következő kérdés.
- Feltétlenül szükséges nekem?
- „Nem.” – ne vedd meg.
- „Igen.” – következő kérdés.
- Ha most nem veszem meg, ér valamilyen veszteség?
- „Nem.” – ne vedd meg.
- „Igen.” – következő kérdés.
- Miért szeretném ezt most megvenni?
- „Mert tetszik.” „Mert kell.” „Csak.” „Mert le van árazva.” „Mariskának is ilyenje van.” – NE VEDD MEG!
- „Kiszakadt a nadrágom, nincs másik, amiben munkába mehetnék.” „A jelenlegi telefonom kijelzője nem működik, a javítás szinte annyiba kerülne, mint ha megvenném ezt az újat.” – Vedd meg.
Láthatjuk, a kérdések feltevésével átvezetjük magunkat az érzelmek útjáról a logika útjára. Minden vásárlás során megjárjuk ugyanezt az utat, a különbség az, hogy a logikai érveket azután sorakoztatjuk fel, amiután már megtörtént a vásárlás. És az esetek többségében éppen ezért a logikai érvek meglehetősen gyengék. Ha ezeket felsorakoztatjuk a vásárlás előtt, nagyon gyakran rá fogunk ébredni: mi nem is akarjuk valójában megvenni azt a cuccot.
Sikert és boldogságot: