Talán nem is lehetne annál idegesítőbb dolgot mondani egy eleve ideges embernek, mint azt, hogy „a te hibád, hogy ideges vagy”. Attól még igaz.
Hallgasd meg (3:28 perc) ⇩
Olvasd el (3 perc) ⇩
Ha szoktál felidegesedni – ki nem szokott? –, akkor kérlek, maradj velem, bontsuk le a felidegesedés folyamatát. Mi történik általában, amikor felmegy a cukrunk? Valami nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk, nem igaz? És ezt leggyakrabban egy másik ember okozza. Valaki olyat mond vagy tesz, vagy épp ellenkezőleg, nem mond vagy nem tesz, amitől mi dühbe gurulunk. Tehát ahhoz, hogy mi felmérgelődjünk, két tényező kell igaz legyen:
- Elvárunk valamit egy másik embertől.
- Nem azt kapjuk, amit elvárunk.
Például:
- Elvárod, hogy a WC ülőke le legyen hajtva.
- Ha felhajtva találod, felmérgelődsz.
Ki a hibás azért, hogy felmérgelődtél? Gondolom azt válaszolod: aki felhajtva hagyta az ülőkét. Igazad van, ő hagyta úgy, igazad van, hogy le kellett volna hajtsa, de mindez nem elég ahhoz, hogy te felmérgelődj. Kell hozzá az 1. pont is: elvárod, hogy le legyen hajtva az ülőke.
Tehát mindkét pont igaz kell legyen ahhoz, hogy felmérgelődj. Eddig egyetértesz velem? Remélem igen. Nos akkor most jön a döntő érvem.
Tudjuk, hogy a 2. pont felett nincs hatalmad. A másik ember döntéseire csak bizonyos mértékben lehetsz hatással, de – hacsak nem vetsz be valamilyen emberfeletti agykontrollt – lesz olyan helyzet, hogy elfelejti vagy, szándékosan, hogy idegesítsen, felhajtva hagyja. Tény: nincs arra lehetőséged, hogy a másik embert olyan mértékben befolyásold, hogy az ülőke mindig lehajtva legyen, tehát a 2. pont bármikor igaz lehet, az ülőke bármikor lehet felhajtva.
Az 1. pont viszont csak akkor igaz, ha te akarod. Az 1. pont teljes mértékben tőled függ. Te szabadon eldöntheted, hogy elvárod, hogy lehajtva legyen a WC ülőke vagy sem.
És ahogy az imént megbeszéltük – mindkét pont érvényes kell legyen ahhoz, hogy felidegesedj – ha te az 1. pontot megváltoztatod, nem fogsz felmérgelődni. Ha te úgy döntesz, hogy a WC ülőke nem kell mindig lehajtva legyen, akkor a 2. pont azonnal érvényét veszti. Ha téged nem érdekel, hogy az ülőke hogy áll, jöhet bárki és csinálhat bármit vele, te ezen a témán semmilyen körülmény között nem fogsz felidegesedni.
Engem nem lehet felidegesíteni – hacsak nem engedem.”
Tehát kinek a hibája, ha te felidegesedsz? A tiéd. Tudom, nagyon tiltakozol most ez ellen. Én is tiltakoztam. Ugyanakkor amikor elfogadtam ezt az elméletet, hihetetlenül felszabadító volt, mert innentől nincs olyan ember a földön, aki fel tudna engem idegesíteni, hacsak én meg nem engedem ezt neki. Az én kezemben van a hatalom afölött, hogy ki, mikor és mivel idegesíthet engem.
Sikert és boldogságot: