Tegnap hallottam: aki kérdez, az hülye, aki nem, az is marad.
Hallgasd meg (1:29 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Pontosan tudom, mit érzel, mert én is utáltam segítséget kérni. Gyengének, esetlennek érzem magam tőle. Én mindent tudok, mindent meg tudok oldani, nekem nem kell segítség, nekem nincs szükségem senkire – kábé ilyen volt a régi, egoista, buta énem.
Ma már nem félek kérdezni, ha valamit nem tudok. Nem félek segítséget kérni, ha egyedül nem megy, vagy segítséggel könnyebb lenne.
Tudom, hogy nem vagyok ettől semmivel sem kevesebb. Ismerem a képességeimet, tudom, hogy mit tudok és mit nem. Nem tudhatok mindent, nem kell értsek mindenhez, hiszen az képtelenség lenne. Nem szégyen, ha valamit nem tudok, és nem lekicsinylő rám nézve, ha kérdezek.
Na jó, bevallom, legtöbbször nem így csinálom. Ha valamit nem tudok, nekem első a Google. Ha utánanéztem a Google segítségével, és még mindig bizonytalan vagyok, kérdezek.
Sikert és boldogságot: