Mi kell ahhoz, hogy az ember elmondhassa magáról: boldog párkapcsolatban élek?
Hallgasd meg (5:04 perc) ⇩
Olvasd el (5 perc) ⇩
Minden párkapcsolat aranyszabálya, hogy több szakaszon megy át, és a szakemberek szerint ezeknek a szakaszoknak a legvégén két lehetőség van: elmélyülés vagy válás. Engem az érdekel, ami a legvége előtt van, hiszen mindaz, ami előtte történik, az határozza meg, hogy mi lesz a párkapcsolat vége.
Elgondolkodtam rajta, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a szakaszok legvégén az elmélyülés várjon.
Tisztelet
Én úgy gondolom, hogy szakaszoktól függetlenül egy tartós párkapcsolat alapfeltétele a kölcsönös tisztelet. Ahol tisztelet van, ott nincs veszekedés, a vitákat, nézeteltéréseket békés hangvételben oldják meg a felek. Továbbá nem az igazukért harcolnak, hanem a problémák megoldásáért. Ahol tisztelet van, ott nincs csalás, hazudozás, kétszínűsködés.
Kommunikáció
A felek tudnak és gyakran folytatnak mély, értelmes, valódi párbeszédeket. Nem akarják egymásra ráerőltetni a véleményüket, nem akarnak hatalmi pozícióba kerülni, hanem meghallgatják egymás mondanivalóját és elfogadják egymás véleményét, még akkor is, ha nem értenek egyet.
Szeretet
Bár könnyűnek és egyszerűnek tűnik kimutatni a szeretetünket, tapasztalatból mondom, hogy ez egy nehéz pont. Ugyanis lehet valakit szeretni, ki is mutatni, mondani, és a másik mégsem érzi, hogy szeretve van. Ellentmondásos? Gary Chapman amerikai író fogalmazta meg először, hogy globálisan öt szeretetnyelv létezik. Ha nem értjük és nem beszéljük egymás szeretetnyelvét, akkor nehéz dolgunk lesz éreztetni a másik féllel, hogy szeretjük. Az öt szeretetnyelv a következő:
- elismerő szavak,
- minőségi idő,
- ajándékozás,
- szívességek,
- testi érintés.
Én azt szeretem, ha megölelnek, attól érzem, hogy szeretve vagyok, ezért jó sokat ölelgetem a páromat. Ő viszont ezt nem igazán szereti, ráadásul az ő szeretetnyelve a minőségi idő. Én gyakran megölelem őt, de őt ez hidegen hagyja, ő beszélgetni akar velem órákon át, én meg elég hamar megunom azt. Szeretjük egymást, de egyik sem érzi igazán szeretve magát.
Erről többet Gary Chapman könyveiből lehet megtudni – mindenkinek, aki párkapcsolatban él, ajánlom, hogy legalább egyet olvasson el ezekből.
Célok
Minden párkapcsolatban nagyon fontosak a közös célok, amelyeket mindkét fél ismer és tud azonosulni velük. Olyan, mint egy utazás, ahol az úticél az elmélyülés. Ha az egyik fél egy útkereszteződésnél jobbra, a másik meg balra akar menni, egyértelmű, hogy nem fognak ugyanoda kilyukadni. Természetesen lehetetlen, hogy mindig mindenben egyetértsünk és ugyanazt akarjuk, kellenek kompromisszumok. Ezért rendkívül fontos, hogy legyenek nagy, közös céljaink, hogy útközben azok felé ne tévedjünk el.
Elfogadás
Ha folyton meg akarjuk változtatni a másik embert, olyanra akarjuk faragni, ami nekünk megfelel, miért is vagyunk vele? Megtalálni a tökéletes társat, aki minden szempontból olyan, mint amit megálmodtunk magunknak, valósággal lehetetlen. Erre azonban nem az a megoldás, hogy gyurmázunk egyet magunknak a legesélyesebb jelöltből. A helyes megközelítés az elfogadás, és ez kétirányú. Én is elfogadom az ő hiányosságait és ő is elfogadja az enyémeket. Ideális esetben ezek egyensúlyban vannak.
Röviden összefoglalva: egy ideális párkapcsolatban tisztelik egymást a felek, elfogadják egyik a másikat, és úgy szeretik egymást, ahogy a másik szeretné, hogy szeressék, illetve vannak nagy, közös céljaik, amelyeket – de igazából bármi mást is – megbeszélnek.
De még rövidebben is el tudom mondani: mindkét fél boldognak érzi magát.
Sikert és boldogságot: