Minden embernek van egy története, egy sajátos képe a világról, amit a saját tapasztalataira épít. Ha olyasvalakivel találkozunk, akinek a miénktől eltérő nézetei vannak – anélkül hogy ismernénk a másik embert, a múltját, az ő történetét -, ítélkezünk, és megpróbálunk másokat is a mi nézeteinkhez igazítani.
Hallgasd meg (1:47 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Egy férfi a 24 éves fiával utazott a vonaton, aki folyton felkiáltott, akár egy ötéves:
– Nézd, apa, a fák hátrafelé mennek!
Az apa csak mosolygott, ahogy még néhányan, akik ezt hallották. Volt, aki sajnálkozva a fejét csóválta, amikor a fiú újra felkiáltott:
– Nézd apa, a felhők velünk szaladnak!
Az egyik pár nem bírt ellenállni és megszólította az idős férfit:
– Miért nem viszi el a fiát orvoshoz?
Az apa ismét csak mosolygott, majd azt válaszolta:
– Épp onnan jövünk… Tudják, a fiam vakon született és most kapta vissza a látását.
Hogyan ítélkezhetünk valaki felett, akivel épp csak most találkoztunk? Hiszen évekbe telhet, amíg valakit annyira megismerünk, hogy helytálló véleményt tudunk alkotni róla. De még akkor sem biztos, hogy az illetőnek szüksége van a mi véleményünkre, mi mégis osztjuk azokat bárkinek és mindenkinek, kérve vagy kéretlenül.
Sikert és boldogságot: