Akár szeretjük az ajándékokat, a meglepetést, a szülinapokat és karácsonyokat, akár nem, legtöbbünk abban a szerencsés helyzetben van, hogy kapunk ajándékokat. Sajnos az is előfordul, hogy ezek nem nyerik el a tetszésünket. Játsszuk el, hogy el vagyunk ragadtatva vagy mondjuk meg kerek-perec, hogy nem tetszik?
Örüljünk és legyünk hálásak
Szerintem az első dolog, ami eszünkbe kell jusson, ha kapunk egy ajándékot – akár tetszik az nekünk, akár nem -, a hála. Hálásnak kell lennünk, hogy vannak olyan emberek az életünkben, akik megajándékoznak bennünket. Talán itt pontot is tehetnék a bejegyzésem végére, de ha már belekezdtem, hadd vesézzük ki a témát kicsit részletesebben.
Ki az ajándékozó?
Tegyük fel, hogy kapunk egy ajándékot, hálásnak érezzük magunkat érte, aztán kibontjuk és azt látjuk, hogy hűha, ezt nehéz lesz megemészteni! Ezen a ponton én azt vizsgálnám meg, hogy attól, akitől kaptuk, elvárható-e, hogy jobban ismerjen bennünket? Ha nem, akkor egyszerűen megköszönjük és téma lezárva. Ha viszont igen, akkor újabb kérdésekkel nézünk szembe.
A párom egyáltalán nem ismer engem!
Nézzük meg, mi van akkor, ha a párunktól kapunk egy „mi-a-túró-ez” ajándékot. Két lehetőség van: felháborodunk vagy színlelünk. (Van egy harmadik lehetőség is, de erről később.)
A felháborodás nem segít
Az az igazság, hogy nagyon könnyű felkapni a vizet, ha nem olyan ajándékot kapunk, ami tetszik nekünk: „Hogy vehetsz nekem ilyesmit, ismersz te engem egyáltalán?!” S lám-lám, egy olyan esemény, ami örömet kellett volna okozzon, pillanatok alatt száznyolcvan fokos fordulatot vesz, és átcsap egy párkapcsolati drámába. Semmiképp ne engedjük, hogy idáig fajuljanak a dolgok.
Ehelyett először is vegyük figyelembe azt, hogy a párunk legalább megpróbálta, díjazzuk gondolatban az erőfeszítését, megakadályozva, hogy elboruljon az agyunk. A párunk bizonyára igyekezett olyan ajándékot keresni számunkra, amiről ő úgy vélte, hogy örülni fogunk neki. Örüljünk hát ennek a ténynek, viszont legyünk őszinték! Őszinték, de higgadtak és tapintatosak. Mutassuk ki neki az elismerésünket azért, hogy megajándékozott, majd… Majd a bejegyzés végén elmondom, hogy tovább mit kell tennünk, ugyanis előbb meg kell nézzük a másik változatot is.
A színlelés még rosszabb
A másik lehetőség az, hogy színlelünk, és elhitetjük a párunkkal azt, hogy tetszik az ajándék. Ez egy fokkal sem jobb az előzőnél, mert egy párkapcsolat alapja az őszinteség. Érthető, hogy nem akarjuk megbántani a párunkat, de a hazugsággal – mert valljuk be, minden, ami nem az igazság, az hazugság (még ha a „kegyes” fajta is) – csak ártunk a kapcsolatunknak. Megelőzzük a csalódottságot, ellenben olyan építőkövet teszünk a kapcsolatunkba, ami nem biztosít stabil alapot a későbbiekben.
Mit tegyünk tehát?
Köszönjük meg az ajándékot, majd tapintatosan fogalmazva közöljük vele, hogy ez nem nyerte el a tetszésünket. Értsük meg, hogy miért van erre szükség: ha nem szeretnénk a jövőben további, hasonlóan nem nekünk való ajándékokat kapni, őszintének kell lennünk. Ha nem mondjuk el neki, akkor ő úgy könyvel el bennünket, hogy ez bejön nekünk, és egy olyan tényt raktároz el magában, ami hamis. A jövőben számtalan rossz döntést hozhat majd erre építkezve, ami aztán valóban oda fog vezetni, hogy nem fog bennünket ismerni és egyre kiábrándultabbnak érezzük majd magunkat. És ezért még csak nem is hibáztathatjuk őt – magunknak köszönhetjük!
Ne bíráljunk és ne ítélkezzünk, hanem fogalmazzunk valahogy így:
„Nagyra értékelem az erőfeszítésedet / igyekezetedet / megfontoltságodat ezért az ajándékért. Köszönöm! Nap mint nap tanulunk egymásról, és tudnod kell, hogy jobban szeretem / inkább kedvelem a ____________-t. Nem azért mondom, hogy az érzéseidet bántsam! Szeretlek és nem akarlak bántani, de szerintem fontos, hogy megértsük és jobban megismerjük egymást.”
Láthatjuk, hogy nem esik egyetlen negatív szó sem a kapott ajándékról, sem a párunkról – és ez rendkívül fontos! Magunkról beszélünk és arról, hogy mit szeretünk mi jobban – a hangsúly azon van, hogy szeretnénk, ha a párunk még jobban megismerne bennünket.
Bizonyára többé-kevésbé még így is csalódott lesz a párunk, de arról is meg vagyok győződve, hogy értékelni fogja az őszinteséget, el fogja raktározni az új ismereteket, s ezáltal megerősödik a kapcsolatunk. Jusson eszünkbe ilyenkor is, hogy csak úgy mélyülhet el a kapcsolatunk, ha nem játsszuk meg magunkat, és utat adunk az őszinte ismerkedésnek.
Mit tegyünk, ha nem a párunk, hanem más ajándékát utáljuk?
Az előbbi forgatókönyv, kisebb módosításokkal alkalmazható más ajándékozókkal szemben is, és véleményem szerint használni is kell, mert ha nem, az évek során olyan ajándékokkal halmoznak majd el szeretteink, amelyek nem hogy örömet, bosszúságot fognak okozni nekünk.
Az ajándékozók ugyanis elvárják és számonkérik, hogy legyen kitéve a falra a giccses festmény a naplementéről, az asztalon meg ott díszelegjen a hímzett asztalterítő, rajta az üveghallal. Nem lehet mindig átrendezni a lakást, amikor látogatóba jön az anyósunk, aki bár jó szívvel, de mindig marhaságot hoz ajándékba. Az sem segít, hogy azt gondoljuk, szerintünk utál és direkt csinálja.
Kommunikáljunk időben, tapintatosan, szeretetteljesen, és ne feledjük, a legfontosabb az, hogy legyünk hálásak, mert legalább van, aki megajándékozzon bennünket.
Sikert és boldogságot: