„Az összeomlás szélén vagyok. Segítségre lesz szükségem! Napi szinten küzdök a fennmaradásért és nagyon vágyok egy társra, kivel támogatnánk, megértenénk, szeretnénk egymást. Szerintem ez a görcsös akarás látszik rajtam és ezért nem tudok társat találni, ezért csökken az önbizalmam, és az ördögi kör kezdődik elölről” – részlet egy olvasóm nekem címzett leveléből. Ha te is hasonlóképpen érzel, olvass tovább.
Amikor először olvastam el a fenti levelet, visszatettem olvasatlanba, mert nem tudtam, mint válaszolhatnék. Tudom, hogy nagyon sok magányos ember él közöttünk – olyan is, aki tényleg egyedül van, s olyan is, aki párkapcsolatban él, mégis magányos. Azt hittem, hogy ez a válasz: ez van, egyedül élsz, törődj bele. Ha meg nem tetszik, keress egy társat, de ne siránkozz. Szívtelenül szól, nem igaz? De, igaz. Pedig ez a realitás. De nem mondhattam ezt neki, éreztem, hogy ha nem mondhatok valami biztatót, akkor inkább hallgatok.
Aztán ma reggel belém hasított a megoldás. Ezt a választ küldtem neki:
„Először is le a kalappal előtted, hogy ennyire megnyíltál és leírtad nekem! Szégyenre semmi okod nincs, hiszen minden ember erre vágyik: egy társra, szeretetre. Valóban nem egyszerű társat találnunk magunknak, de tudod, csak akkor mondhatod azt, hogy nem találtam társat, ha feladod. Mindaddig, amíg nem adod fel, nincs vége. S ha nem adod fel, azt kell mondanod, hogy keresem a társam. És hidd el, meg fogod találni. Valahol odakint a nagyvilágban ott van egy másik ember, aki pont ugyanezt gondolja, mint most te. És semmi mást nem kell tennetek, mint tovább keresni, hogy megtaláljátok egymást.
Emlékezz arra, hogy milyen volt, amikor a fiad járni tanult. Hányszor esett el, míg végre fel tudott állni? És még nem járt, csak állt! Aztán egy lépés, majd kettő és a sok esés után végre megtanulta. Nem kételkedünk egy pillanatig sem abban, hogy a gyermekünk meg fog tanulni járni. És teljesen természetesnek vesszük azt, hogy sokszor el kell esni, mielőtt megtanuljuk. Így gondolj te most a párkeresésre is. Sokat kell keresned, míg megtalálod a társad. Sokszor kell elesned (nem jön össze), mielőtt járni fogsz (megtalálod a társad).
Egyébként itt van még egy tény: több, mint 7 milliárd ember él a Földön, tehát annak az esélye, hogy nincs köztük ott egy ember, aki a te társad lehetne, sokkal kisebb, mint az, hogy ne lenne ilyen ember. Mindenki talál magának társat, aki tényleg akarja! Akard és úgy lesz!”
Nincs szándékomban társkereső rovatot indítani, de biztosan tudom, hogy olvasóim között is van olyan hölgy, aki szívesen leülne egy vacsorára az előbbi úrral. Úgyhogy teszek egy kivételt, és ha így lenne, írj nekem, én meg összekapcsollak benneteket.
Sikert és boldogságot: