Az önéletrajz mindenki számára ismerős fogalom: egy összefoglaló az eddigi tanulmányainkról, munkahelyeinkről, karrierünkről, sikereinkről, tudásunkról, képességeinkről. Mindenki arra törekszik, hogy minél szebb, mutatósabb, tartalmasabb önéletrajza legyen. Szinte senki sem törekszik arra, hogy minél több kalandot, emléket és élményt soroljon fel a cévéjében. Pedig kellene.
Az élet gyorsan elszáll felettünk, és mire észbe kapnánk, már 70 évesek vagyunk. Az igazság az, hogy kevés 70 évessel lehet találkozni, amikor a kalandokért állunk sorban, legyen az a következő Via Ferrata megmászása, zipline-ozás az Alpokban vagy egy banánozás az Adriai tengeren.
Ha nem kezeljük prioritásként a kalandokat, az újdonságokat és az élményeket, akkor nagy eséllyel lemaradunk róluk, hiszen nagyon gyorsan átveszi ezek helyét a meeting, a felelősség, a karrier. Észre sem fogjuk venni, hogy milyen gyorsan telnek az évek, és csak akkor vesszük észre, hogy lemaradtunk valamiről, amikor már késő.
Tudatosan be kell építenünk az életünkbe a kalandokat, ugyanúgy, ahogy betervezzük a következő fogászati ellenőrzést és ügyesen beírjuk a naptárunkba, írjuk be az élmények begyűjtését is. Keressünk kalandokat és programozzuk be őket az időbeosztásunkba. Ez a fajta – nem hagyományos – önéletrajz sokkal többet ér, mint az, amelyikben a munkahelyek végtelen listája van felsorolva. Jusson eszünkbe, hogy a munka nem azért van, hogy annak éljünk, hanem azért, hogy élhessünk.
Sikert és boldogságot: