Ha az életünk nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk, általában más embereket vagy a körülményeket okoljuk. Általában azt mondanám erre, hogy nem igaz, egyedül mi vagyunk felelősek a saját életünkért. De ma mást mondok. Ma azt mondom, igenis más emberek hibásak azért, hogy elbukunk az életben.
Szeretjük a családunkat, tehát megfogadjuk a karrier-tanácsaikat és a párkapcsolati tippjeiket. A szüleink azt szeretnék, ha tanulnánk, jó jegyeket kapnánk, aztán pedig szereznénk egy biztonságos állást. És persze szerezzünk egy párt, akivel unokákat gyártunk. Semmi gond nincs ezekkel – ha mi is ezt akarjuk.
Szeretjük a barátainkat, tehát sok időt töltünk velük. Bulik, esti sörözések, kempingezés. Mindenben benne vagyunk, és nagyon jól szórakozunk. Ezzel sincs semmi gond – ha mi is ezt szeretnénk.
De visszatérve arra, amit a bejegyzés elején írtam: ha az életünk nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Ha olyan emberek kedvéért teszünk dolgokat, akik nem abban támogatnak, amit mi szeretnénk, akkor csak ennyit teszünk: az ők kedvükben járunk. De ha vannak vágyaink, céljaink, amelyek ezektől eltérőek, akkor nem szabad rájuk hallgatnunk. Azok nyomába kell lépnünk, akik azon az úton járnak, amelyen mi is szeretnénk járni.
Más emberek – adott esetben a szeretteink, a családunk, a barátaink – lehetnek hibásak azért, hogy az életünk nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk, viszont a felelősség kizárólag a miénk. Hibáztathatjuk őket, de akkor is nekünk kell dönteni, változtatni és saját kezünkbe venni az irányítást az életünk felett. Fel kell tennünk a kérdést magunknak: hibást keresünk vagy megoldást?
Sikert és boldogságot: