Ott a munka, a gyerekeknek a suli, az aikido edzés meg a gitáróra, készülni kellene az ünnepi ebéddel, ajándékokat kellene még vásárolni, kitakarítani a lakást, bejglit sütni, karácsonyfát venni, segíteni a gyerekeknek a házi feladatban és még egymillió másik apróság, s mind azonnal.
Korunk nagy betegsége, hogy futunk látástól Mikulásig. Az év végi ünnepekre ez a futás megtízszereződik, és mire eljön karácsony, azt érezzük, hogy akkora fejünk van, hogy a jobb fülünk más időzónában van, mint a bal. Nem kell így lennie!
Minden esetben, amikor nagyon összegyűlnek a dolgok, segít, ha a lótás-futás ellentétét tesszük: megállunk és megvizsgáljuk, mit is kell megoldanunk. Vegyünk elő egy papírt és írjunk le mindent, ami a fejünkben kavarog. Az, hogy „kitesszük a fejünkből” a problémákat, már nagy megkönnyebbülést fog eredményezni.
A következő lépés pedig az, hogy tegyük sorrendbe a megoldandó feladatokat. Nem kell és nem is lehet egyszerre mindent megoldani, tehát ne is próbáljuk (ettől leszünk zavarodottak, mint Ádám anyák napján). Állítsunk fel egy sorrendet és ragaszkodjunk hozzá. Amivel végeztünk, azt húzzuk ki a listáról. Ahogy fogynak a teendők, úgy fogjuk egyre könnyebbnek és felszabadultabbnak érezni magunkat, de már a szervezettség is egyfajta nyugodtságot fog hozni magával, s közel sem leszünk annyira stresszesek, mint amikor ugrálunk egyik feladatról a másikra és semmit sem fejezünk be.
Sikert és boldogságot: