A párkapcsolatokban a leggyakrabban elkövetett hiba az, hogy a párunkat biztosra vesszük. Főként a házasságkötés pillanata az, amikortól nagyon sokan úgy gondolják, hogy most már a párjuk az övék, el lehet engedni magunkat. És mégis nagyon tudunk csodálkozni, ha a párunk megcsal vagy elhagy.
Túl sokszor fordul elő, hogy a házasság éppen az ellenkező eredményt hozza, mint amit elvárnak tőle az emberek. Félreértés ne essék, nem a házasság ellen szólok, hanem az ellen, ami az emberek fejében ekkor történik. Azt gondolom, hogy sokan rosszul gondolják, ugyanis semmi, de tényleg az égvilágon semmi sincs, ami egy embert örökre a másikhoz láncolhatna. Se gyűrű, se törvény, se Isten. A két ember szabad akaratából van együtt, és ma már olyan világot élünk, hogy ha nem bánunk jól a párunkkal, akkor ugyanabból a szabad akaratából magunkra hagyhat.
Egy párkapcsolat nem csupa romantika, jókedv és kacagás. Nem csupán séta a naplementében, díszes vacsorák puccos éttermekben. Nem lesz mindig minden rendben, és nem fog mindig minden könnyen menni. Egy párkapcsolat akkor tud hosszú távon megmaradni, ha szilárd alapokra, elvekre épül, amelyeket a nehezebb időkben is mindketten betartanak. Ezért ajánlom minden párnak, hogy készítsen egy párkapcsolati alkotmányt, ami tartalmazza azokat az elveket, amelyeket együtt alkotnak meg, amelyekkel mindketten egyetértenek és ami alapján meghozhatják a mindennapi döntéseiket.
Akkor is, ha elkészítjük az alkotmányt, akkor is, ha nem, van egy egyetemes szabály, amit mindenképp be kell tartanunk: bánjunk jól a párunkkal, különben valaki más fog.
Sikert és boldogságot: