Site icon C.S. Lazzar

Belefáradtál? Feladnád? Úgy érzed, kiégtél?

Belefáradtál? Feladnád? Úgy érzed, kiégtél?

Állandóan fáradtnak érzed magad? Már nem leled örömöd abban, amit addig élvezettel csináltál? Minden és mindenki irritál? Ideges vagy különösebb ok nélkül? Érzed, hogy csak egy hajszálon múlik az, hogy felmondj? Ne siesd el! Ha egykor rajongtál azért, amit csináltál, elképzelhető, hogy nem az állással, a főnököddel vagy a munkatársaiddal van gond, hanem egyszerűen kiégtél. 

Amikor a kiégés fogalmát említjük, legtöbben a köznyelvben elterjedt meghatározásra gondolnak: belefáradás abba, amit csinálunk. Az internet szerint: hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő, fizikai-érzelmi-mentális kimerülés, és elsősorban azokat sújtja, akik munkájuk során társadalmi segítő funkciót látnak el, humán területen dolgoznak, vagy akiknek munkájukhoz az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű empátiára vagy azonosulásra van szükségük. Mindkét meghatározás helyes, viszont egyik sem érvényes minden esetben, ráadásul sok más oka is lehetséges. Az alábbiakban összegyűjtöttem a négy leggyakrabban előfordulót.

  1. Túlterhelés

Mindenkinek van egy bizonyos megterhelési, munkabírási szintje. Legtöbbünk azonban ennél többet is képes elvégezni, viszont csak rövid ideig. Ha a munkabírási szint alatt dolgozunk, akkor mindig képesek vagyunk kihozni magunkból a maximumot. Ezt látják a felettesek is és rendszerint az ilyen emberekre bíznak további feladatokat. Logikus: arra bízzák a feladatokat, aki a legjobban, leggyorsabban elvégzi azokat. A nem várt mellékhatás sem meglepő: a jó ember túlterhelődik, a végeredmény pedig a kiégés. 

Megoldás: mérjük fel, hogy mennyit vagyunk képesek magunkra vállalni, ismerjük meg a határainkat. Tervezzünk és a tervünk szerint dolgozzunk. Ne vállaljunk többet, mint amennyit a tervünk megenged. Ha tehetjük, delegáljunk feladatokat másoknak. Tanuljunk meg nemet mondani. S ha ránk akarnak sózni még valamit, tegyük fel a következő kérdést a felettesünknek: Rendben, természetesen elvégzem ezt az újonnan kapott feladatot, de mivel nincs plusz időm és szeretnék mindent tökéletesen elvégezni, kérlek segíts eldönteni, hogy az eddigi feladataimból mit halaszthatok későbbre? 

  1. Rossz társaság

A kiégés ragályos. Kikkel dolgozunk együtt? Van a közvetlen környezetünkben olyan ember, aki kiégett? Mert az ilyen ember rendszerint másokat is magával ránt. Milyen emberek dolgoznak velünk vagy körülöttünk? Támogató, bátorító, pozitív, jó kedélyű emberek? Vagy épp ellenkezőleg? 

Megoldás: figyeljük meg a környezetünkben dolgozó munkatársakat. Ha a szükség kéri, nekünk kell változtatni. A döntés a miénk, mi tudjuk, mik a lehetőségeink. A munkatársainkat valószínűleg nem tudjuk megváltoztatni, úgyhogy a megoldás az lehet, hogy egy másik irodába költözünk, de akár szóba jöhet a munkahelyváltás is.

  1. Igazságosság

Értékelik a munkánkat? Egyenlően megkapjuk a kellő elismerést azért, amit teszünk, úgy mint más is? Vagy mindig csak más részesül dícséretben, jutalmakban? Másokat esetleg különleges bánásmódban részesítenek velünk szemben? Például másnak rendszeresen meghosszabbítják a feladatra szánt határidejét, vagy plusz erőforrásokat biztosítanak, nekünk meg nem? Az igazságtalanság igencsak kimerítő tud lenni, végül akár kiégéshez is vezethet.

Megoldás: beszéljünk a felettesünkkel, hívjuk fel a figyelmét az igazságtalanságokra, mutassunk fel konkrét példákat. De vigyázzunk, mert egy-két eset még nem elég bizonyíték, ez általánosításnak tűnhet – és figyelem, talán az is! Inkább úgy közelítsük meg a témát, hogy felmutatjuk a konkrét esetet és rávilágítunk, hogy nem értjük, miért volt ez az eset más, mint a mi esetünk. Így a felettes számára nem tűnik sem számonkérésnek, sem panaszkodásnak vagy „felhányásnak”. 

  1. Értékrendbeli szintkülönbség

Ha van egy stabil értékrendünk, a cégnek pedig nincs vagy alacsonyabb, mint a miénk, hosszú távon ez kiégéshez vezethet, hiszen folyamatosan alá kell rendelnünk magunkat valaminek, aminél mi jobbak vagyunk. Ha például fontos nekünk, hogy a helyes úton járjunk, ellenben azt látjuk, hogy a főnök folyton kiskapukat keres, feketézik, netán adócsalást követ el, nem csoda, ha hamarosan a kiégés tüneteit fedezzük fel magunkon.

Megoldás: kérdezzük meg magunktól, hogy mennyire fontos számunkra az értékrendünk betartása. Ha a cégpolitikán, vezetőségen nem tudunk változtatni, nem sok lehetőségünk marad… Kénytelenek leszünk felmondani. De ha már ezt fontolgatjuk, egy próbát megér: beszéljünk a felettesünkkel!

A kiégés annak a jele, hogy valaminek meg kell változnia.

Bármi is okozza a bejegyzés elején említett tüneteket, ha fennáll a kiégés gyanúja, azonnal változtassunk, egyébként hosszú távon ennek igencsak drasztikus hatása lehet az életünk más területeire is.

Sikert és boldogságot:

Exit mobile version